Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üdvözlöm honlapom olvasóit! Megismerhetik "profilomat" (Önéletrajz, alább), oktatási tevékenységermet (Oktatás), az Ember- és erkölcsismeret tantárggyal és az erre felkészítő egyetemi képzéssel kapcsolatos tevékenységemet (Emberismeret és etika), néhányat szakmai írásaimból (Tanulmány), irodalmi műveimből (Irodalom), aktuális dolgaimat (Aktuális események), közéleti szereplésemet (Közszereplés), írásaim bibliográfiáját és írásaim kritikai visszhangját (Bibliográfia--Reflexiók), valamint az is megtudhatják, hogy mit is jelent nevem mellett az OJD (OJD). Nos hát akkor -- Bulgakovval szólva -- "Utánam, olvasó!"

Kamarás István OJD (kamarasi@upcmail.hu)

 


Greeting to the reader on my homepage!

You can read at the IN ENGLISH menu my cv, the list of my most important writtings in English, the English summaries of my Hungarian language books, my studies, essays in English. Well, now -- with words of M. Bulgakov -- "Follow me Reader!

István Kamarás OJD (kamarasi@upcmail.hu)

 

 


 Önéletrajz: 1941-ben születtem Munkácson. A budai József Attila Gimnáziumban érettségiztem kitűnő eredménnyel. 1966-ban végeztem az ELTE magyar-könyvtár szakán. Harmadéves koromtól tagja voltam a politikai botrányt okozott egyetemi irodalmi folyóirat, a Tiszta Szívvel szerkesztőségének. A Marxizmus-lelinizmus Esti Egyetem esztétika szakosítóját, majd az ELTE szociológia szakát végeztem el.  1971-ben védtem meg  A munkások és az olvasás című egyetemi doktori disszertációmat. 1997-ben Olvasatok című könyvemmel Ph.D. fokozatot szereztem. 2000-ben vallásszociológiai témájú könyvemmel (Krisnások Magyarországon) habilitáltam. 1976-ben a munkások művelődésével kapcsolatos kutatói és publicisztikai tevékenységemért SZOT-díjban részesültem. Olvasás- és irodalomszociológiai tevékenységemért 1993-ban Szinnyei József díjat szociográfiai munkásságomért 2003-ban Szabó Zoltán díjat kaptam. 2002-2004-ig részesültem Széchenyi István ösztöndíjban. Három alkalommal nyertem el OTKA-pályázatot. 2008-ban szereztem akadémiai doktori címet Az irodalmi mű befogadása című disszertációm megvédésével.

           Első munkahelyem a MTA Könyvtárának levéltári csoportja volt. 1968-tól 1985-ig az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjának olvasáskutatási osztályán dolgoztam, amelynek hét éven keresztül vezetője is voltam.  Tucatnyi szociológiai és szociálpszichológiai kutatások keretében vizsgáltam a munkások és az értelmiségiek olvasási szokásait, az olvasói ízlést és az irodalmi művek befogadását. Fél tucat könyvem és több tucat tanulmányom jelent meg ebben a témakörben. 1985-ben átkerültem a Vitányi Iván vezette Művelődéskutató Intézetbe, ahol vallásszociológiával kezdem el foglalkozni, nevezetesen az egyházközségek és a katolikus kisközösségek működésével és a papi pálya konfliktusaival, elsősorban szociográfiai módszerekkel. 1990 és 1995 között az Országos Közoktatási Intézetben végeztem kutató és fejlesztő tevékenységet a vallástan, embertan és erkölcstan szakreferense. Én dolgoztam ki a Nemzeti Alaptantervbe bekerülő emberismeret tárgyat, s ehhez tantervet, tantárgyi útmutatót, tankönyvet és tanári segédkönyvet készítettem. 1972-től tanítottam különböző főiskolákon és egyetemeken: művelődés-, olvasás-,  művészet-, irodalom- és vallásszociológiát és  embertant. 1996-tól 1998-ig a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Intézetében egyetemi docensként oktattam pedagógiai filozófiát, embertant, művészet- és vallásszociológiát. 1999-től 2010-ig a Pannon Egyetemen dolgoztam mint habilitált egytemi docens. Megalapítottam az Antropológia és Etika tanszéket, majd akkreditáltattam és elindítottam az etika, ember- és társadalomismeret tanári, valamint az ember-, erkölcs- és vallásismeret szakirányú továbbképzési szakot, továbbá részt vettem a szabadbölcsész alapszak és az ember és társadalom műveltségterületi tanár mesterszak alapításában és indításában. 2010. szeptember 1-től nyugdijas vagyok; vallásszociológia, művészetszociológia, embertan, vallástudomány kurzusokat tartok volt munkahelyemen, valamint a veszprémi katolikus hittudományi főiskolán és az evangélikus egyetemen. Homor Tivadarral Vörös Klárával közösen írt ember- és erkölcstan tankönyveinken kívül Milne Micimackó-könyveinek feldolgozását szolgálandó munkáltató tankönyvet készítettem.

         1975-től 1979-ig tagja voltam a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységének szakszervezeti könyvtárában havonta találkozó, zömmel fizikai munlásokból álló Hetedikek nevű baráti körnek. 1976-ban kapcsolódtam bele az olvasótábor mozgalomba, 18 tábor szervezésében és vezetésében vettem részt, ebben a témában is több könyven és cikkem jelent meg. 15 éve működöm közre különböző - gyermek-, ifjúsági és kulturális - rádióműsorokban mint műsorvezető vagy szakértő.

         1965-ben jelent meg első novellám a Tiszatájban, 1969-től hallhatók a Magyar Rádióban hangjátékaim, melyek közül a gyermek számára készültek közül több részesült különböző díjakban. Első meseregényem (Sárkányos mese igazából) kiadása mellett Kormos István tette le a voksot, a másodikat (Bumbala) Janikovszky Éva támogatta. „Felnőtt” regényemen (Megjelöltek) kívül tíz szociográfiám jelent meg és Varga Csabával közösen írt utópiám (Reformvár).  Németh István Péterrel írt misztériumjáték kötetem (Origósdi) is kiadásra került. Hangjátékaimmal több ízben nyertem különböző hazai és nemzetközi díjakat. Szépirodalmi írásaim elsősorban a Kincskereső, Tiszatáj, Jelenkor, Új Forrás, Napjaink, az Új Forrás és a Vigilia folyóiratokban jelentek meg. Az 1998-ban  megjelent Csigamese című  mesekönyvem  a magyarországi IBBY szervezete díját kapta. Világverseny a berekben című mesekönyvem az 1999-ben, Ipiapi atya című regényem 2000-ben, Kalamona-kalamajka című mesekönyvem pedig 2004-ben volt könyvheti kiadvány. Legutóbbi irodalmi műveim a Betlehembe kéne menni és a Jézus-projektum.

 

          1973-76-ig voltam a MTA Művelődéskutatás Bizottságának titkára, 1976-78-ig a Mozgó Világ szerkesztő bizottságának tagja, 1984-88-ig az Országos Pedagógiai Intézet Irodalomtanítási Bizottságának tagja, 1993-2005-ig az Iskolakultúra rovatvezetője, 1997-2002-ig Magyar Szociológiai Társaság Vallásszociológiai szakosztályának elnöke, 1988-1992-ig a Nemzeti Alaptanterv Ember és társadalom munkacsoportjának tagja és a  NAT Emberismeret fejezetének szerzője,1994-2004-ig a Zsinati Klub elnöke, 2006-2008-ig az Emberismeret és Etika Tanárok Egyesületének alelnöke, 2000-től vagyok a Mérleg, 2003-tól a Tudor Alapítvány kuratóriumának tagja, 2004-től 2010-ig a Pax Romana alelnöke.

  

            Feleségem, Kézdi Ágnes kiváló könyvtáros és gimnázumi magyartanár. Nyugdíjba vonulásáig a Veres Pálné Gimnáziumban működött;  szárnyai alatt neves írók, költők, irodalmárok, irodalomtanárok, lelkészek és közéleti emberek nőttek föl. Sok másfajta támogatása és inspirálása mellett ő kalauzolt Bulgakov főművéhez. Két gyermekünk és hat unokánk van. Kinga lányom remek családanya és kézműves, vőm, Nagy Tibor villamosmérnök és műszaki menedzser. Bálint fiam és menyem, Klemm Gabriella nagyszerű építészek és könyveim illusztrátorai. Hat unokám tudományokban és művészetekben egyaránt remekel. Fogadott fiúnk, Géza, a Fővárosi Állatkert délamerikai tapírja.  

 

ld. még:   

szochalo.hu/archivumbol/hireink/article/101535/1566/starttime/1041375600/endtime/31535999/ - 42k

 

Kamarás istván OJD: A sorstalanság teodiceája

2016.04.30

Kamarás istván OJD: A sorstalanság teodiceája

IN: Egyházfórum. Világ-nézet

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Publicisztika | Hozzászólások: 0

KAMARÁS István: Erkölcstanok és közerkölcsök. In: HVG, 2016. március 26

2016.04.07

Kamarás István: Erkölcstanok és közerkölcsök. In: HVG, 2016. március 26

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Közszereplés | Hozzászólások: 0

Kamarás István OJD: A szőlőmunkások 2.0

2016.03.19

Kamarás István OJD:
A szőlőmunkások 2.0
(Mt 20,1-16)
In: Egyházforum — Más-kép. ( http://www.egyhazforum.hu/index.php/mas-kep/382-szolomunkasok)

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Publicisztika | Hozzászólások: 0

Refexiók Ferenc pápa-legendárium c. könyvemre

2016.02.24

Refexiók Ferenc pápa-legendárium c. könyvemre

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Bibliográfia--Reflexió | Hozzászólások: 0

Kamarás István OJD: Plébániai farsang

2016.02.08

Kamarás István OJD: Plébániai farsang

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: OJD | Hozzászólások: 0

Megjelet a Vigiliában Az egyház-hajó révkalauza című írásomIn: Vigilia, 81:2:96-105

2016.02.05

Kamarás István (2016) Az egyház-hajó révkalauzai. In: Vigilia, 81:2:96-105

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Aktuális események | Hozzászólások: 0

Géczi János, Kamarás István OJD: Hittankönyvek az emberről, erkölcstankönyvek a vallásról

2016.01.07

Géczi János, Kamarás István OJD:
Hittankönyvek az emberről, erkölcstankönyvek a vallásról
(In: Iskolakultúra, 2016. 1. sz.)

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Emberismeret és etika | Hozzászólások: 0

Megjelent Ferenc Pápa--legendárium c. könyvem

2015.12.07

Megjelent Ferenc Pápa--legendárium c. könyvem

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Aktuális események | Hozzászólások: 0

Kamarás istván OJD: Ruganyosság és emberség

2015.10.01

Kamarás István OJD: Ruganyosság és emberség

In: www.egyhazforum.hu/index.php/vilag-nezet/353-ruganyossag

 

Boross tanár úrnak Ruganyos volt a gúnyneve.  A ruganyosságosságot - okkal, joggal - tőlünk, ötödikes-hatodikos osztályától követelte. Ő maga nagyon törékeny volt. És nagyon szegény. Mindegyik ruhadarabja a más-más tanártérsától származott, s mint általában a szegény embereken, rengeteg réteg ruha volt rajta télen-nyáron. Állítólag neves őszibarack-nemesítő volt, akit éppen a Micsurin-korszak kárhoztatott arra, hogy növénytant tanítson nekünk, osztályfőnökként pedig ruganyosságot és emberséget. Ez utóbbit mindig ordítva. Engem nagyon szeretett, s mint nemesített gyümölcsöt magával vitt a családlátogatásokra. Jó néhány osztálytársam a mintapéldány előtt kapott verést. Másnap meg én tőlük. Az osztályfőnöki órák még kuszábbak, áttekinthetetlenebbek és reménytelenebbek voltak, mint a szaktárgyiak. Kivéve azokat az ihletett pillanatokat, amikor a sok-sok réteg kabát, mellény, szvetter alól - bizonyítva, hogy a Ruganyos nem csak afféle hagymahéj - előkerült a lényeg, egy gyűrött papírdarab, és arról felolvastatott egy vers, ezúttal halkan, a végén felzokogva.

            Hetedikre eltűnt Boross tanár úr. Elmegyógyintézetbe? Kutatóintézetbe? Csak találgathattuk. Immár teljesen normális osztályfőnökök vittek tovább minket egészen a gimnáziumig. Húsz éves koromban, amikor egyetem helyett a Fővárosi Épületszerelőipari Vállalat segédmunkásaként a Köbölkúti iskola kazánházában tettem-vettem, úgy érzetem, elérkeztem a mélypontra, s rettenetesen sajnáltam magam. Ekkor furcsa - valahonnan ismerős - zsivaj ütötte meg fülemet, ugyanis még ezen a szinten is folyt oktató-nevelő tevékenység: itt, a pokol legfelső bugyrában volt a politechnika terem. Kiderült, nem is az alapzsivaj, hanem az azt túlharsogó próbálkozás volt ismerős: Boross tanár úr hangja. És abban a pillanatban nyílt is az ajtó. Ő maga volt, méghozzá a mélypontján. Immár csak a hangja - vagy inkább csak visszajáró szelleme - a sok-sok réteg ruha alatt. Kérlelhetetlenül megismert, a nyakamba borult, s könnyes szemmel ismételte: "Ugye, megmondtam, hogy te még sokra viszed!" 

            Az ember- és erkölcstannal házalva az utóbbi évtizedekben sok-sok iskolában megfordultam. Főleg igazgatói és tanári szobákban, olykor azonban körbevittek, ilyenkor a zsivajra füleltem, s Boros tanár úrra. Vártam őt - még talán vágytam is - bibét s porzót rajzolni, ruganyosságot és emberséget harsogni, embert faragni, verset mondani, egyszóval kísérteni szellemét, ami ránk férne. A ruganyosság (ha tetszik, rugalmasság, nyitottság, nagyvonalúság, nagylelkűség) és az emberség (ha tetszik, nagy E-vel), melyek egyaránt hiányoznak az iskolából, a közéletből, az egyházi világból, idelent és odafent. Amióta az Ember-, erkölcs- és társadalomismeretet odafent elkeresztelték Erkölcstannak és Etikának, még jobban hiányzik a ruganyosság. Ez utóbbi abban az értelemben, hogy „Hatalmas a gyöngédség, és semmi az erő”, ahogyan a stalkertől hallhatjuk Tarkovszkij Zónájában, nagyon hasonlóképpen, amint Lao-ce, Szalézi Szent Ferenc és a Biblia is mondja. A stalker pedig így folytatja: „A merevség és az erő a halál útitársai, a hajlékonyság és a gyöngeség az élet frissessége. Ezért, ami megmerevedett, nem győzhet.” Ezek szerint „országosan” vesztésre állnánk? Amíg a borostanárurak, a stalkerek, a ruganyosak és az emberségesek felbukkannak az alagsorban, a zónákban, a templomokban, a parlamentben, az osztálytermekben, addig még a győzelem sem reménytelen.

 

Kamarás István OJD

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Publicisztika | Hozzászólások: 0

Kamarás istván OJD: Pápai kezdőrugás

2015.09.19

Kamarás István OJD: Pápai kezdőrugás

In: egyhazforum.hu/index.php/vileg-nezet

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Publicisztika | Hozzászólások: 0