Kamarás István OJD honlapja

Átesett a törvényhozás a ló másik oldalára? Konferencia az egyházügyi törvényről
2011. 11. 21. 18:05 -
Sólyom László volt a védnöke annak az egyházügyi törvényről szóló konferenciának, amelyet a Hetednapi Adventista Egyház budapesti, terézvárosi gyülekezetének termében rendeztek november 21-én, hétfőn. A konferenciát köszöntötte Bóna László református lelkész, Szászfalvi László egyházügyi államtitkár főtanácsadója, képviselője is. Elsőként jogászok, majd szociológusok, ezután történészek és végül teológusok járták körül az egyházügyi szabályozás kérdését.
Kukorelli István alkotmányjogász, az MTA doktora, a Bencés Diákszövetség elnöke, egykori alkotmánybíró nyitó előadásában az alaptörvény és az egyházügyi törvény kapcsolatát fejtegette. Rámutatott: a KDNP által beterjesztett törvénytervezet nem ugyanaz volt, amit számos, gyorsan elfogadott módosító indítvánnyal végül törvénynek tett meg az országgyűlés. Elmondta: az Alkotmánybíróságnak figyelembe kell vennie az alkotmányjogi értékelésnél az új alaptörvény preambulumát is, amely szól Istenről és a keresztény értékekről. Felvetette, hogy nem problematikus-e, hogy a gondolatszabadság kimaradt a törvény címéből, illetve hogy az alaptörvény egyes mondatait egy az egyben átmásolták a jogszabályba, holott ez tiltva van, és nincs is értelme, hiszen semmi nem lehet ellentétes az alkotmánnyal. Ugyancsak kritizálható, hogy ahelyett, hogy a törvény meghatározná, ki lehet jogilag egyház, annak eldöntését egyszerűen minden egyes esetben a parlamentre bízza (az egyházzá nyilvánításról a parlament dönt), politikai döntés tárgyává teszi. Azaz a korábbi, túlzottan liberális szabályozáshoz, az 1990. évi negyedik törvényhez képest a mostani egyházügyi jogszabály átesik a másik oldalra.

Schanda Balázs, a PPKE JÁK dékánja elmondta: a törvénynek nem kell és nem szabad szólnia a vallásszabadságról, amit az alkotmány véd. Az 1895-ös törvény megkülönböztetett bevett és elismert felekezeteket, a bevetteket a felsőházba „vették be”. Ez a felsőház megszűntével vált okafogyottá. Az állam nem vizsgálhatja egy vallási közösség teológiáját, ám feszültség volt az eddig húsz éven át érvényben lévő szabályozás kapcsán abban, hogy a jogilag egyenlő felekezetek társadalmi helyzete teljesen különböző volt. Erre reflektál az új törvény. Az államnak az Alkotmánybíróság egyik határozata szerint is joga van különbséget tenni a felekezetek közt társadalmi szerepük szerint, hiszen ezeket a különbségeket nem az állam találta ki, csupán figyelembe veszi őket. Európában számos olyan ország van, ahol ugyancsak több szintje van a vallási felekezetek állami elismertségének, sőt az államegyházi modell sem ritka. (Az európai alkotmányokról szóló cikkünket itt olvashatják.) A probléma inkább az, hogy máshol a végrehajtó hatalom dönt egy vallási közösség állami elismeréséről, ez a döntés pedig megtámadható a bíróságon. A parlament az eredeti törvényjavaslat által említett negyven helyett csak 14 felekezetet fogadott el egyháznak. Problémás, hogy nem kiszámítható a „bemeneti rendszer”, az egyházi státusz nem kiszámítható és könnyű módon érhető el. Emellett felsejlik a törvényben egy harmadik kategória: azoké az egyháznak el nem ismert felekezeteké, akikkel az állam megállapodást köt a szektorsemleges finanszírozás elve alapján.

Rixer Ádám, a Károli Gáspár Református Egyetem közigazgatásjogi tanszékének docense szólt a jogfejlődés vonatkozó aspektusairól, arról, hogy mit várunk egy egyházi törvénytől és végül pár konkrét felmerülő kérdésről az elfogadott törvény kapcsán. Elmondta, hogy az előző évszázad pozitivista jogi szemlélete után újra terjedőben van egyfajta tágan értelmezett természetjogi szemlélet, amely szerint kell legyen külső mérce, amihez a jog igazodik. Hozzátette: valós jogalkotási igénynek kell lennie a szabályozni kívánt kérdésben. Az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban többek közt azt a kritikát fogalmazta meg, hogy szubjektív, pártpolitikai döntés tárgyává teszi, hogy ki kapja meg az egyházi státuszt.

Máté-Tóth András, a szegedi egyetem katolikus vallásszociológusa a vallásszabadság kortárs diskurzusáról beszélt. Szerinte a historicista és a pozitivista megközelítés helyett diskurzusalapú megközelítésre van szükség. Szembe állította egymással Habermas megközelítését, amely szerint mindenképp biztosítani kell a felnőtt individuum diskurzusban való részvételét, és Ernesto Laclau, valamint Chantal Mouffe politikai filozófiájának megközelítését, amely szerint a hatalom is részese a diskurzusnak. Hozzátette: az állam és egyház intézmények is, a társadalom és a vallás viszont nem az. Nem szabad statikusan gondolkodni a kérdésről, mivel a társadalomra ma a pluralitás és az instabilitás a jellemző. A vallás sokáig rászorult az állam támogatására, de az állami beavatkozás ellen mindig élesen tiltakozott. Máté-Tóth megemlítette azt az ismert paradoxont, hogy a magyarok egyrészt nem bíznak az államban, nem szeretik az államot, másrészt viszont minden problémájuk megoldását az államtól várják. A semleges állam fogalma is tisztázásra szorul: ez annyit tesz, hogy az állam semleges a vallási közösségek irányában, de ettől még vannak értékválasztásai – hovatovább a vallásszabadság védelmezése is állami értékválasztás. Az alapvető politikai értékekkel szemben az állam nem lehet semleges.

Kamarás István OJD vallásszociológus három kutatásról beszélt, amelyben diplomás vallásos fiatalok ismereteit vizsgálta más vallási közösségekről. Az első vizsgálatban katolikus hittudományi főiskolás hallgatók vettek részt, akikről kiderült, nem sokat tudnak más felekezetek és más vallások tanairól. Emellett többek közt határvonalnak tartják az üdvösség kérdésében az egyistenhitet (szemben a többistenhittel), a keleti vallásoktól szerintük nem érdemes tanulni, és elutasítóak a kereszténység feminimebb megközelítésével szemben. Egy másik vizsgálatban katolikus, református, evangélikus és evangéliumi keresztények egymásról alkotott felfogását vizsgálta. Többek közt kiderült, hogy a katolikusok elfogadóbbak a reformátusokkal szemben, mint fordítva, és a protestáns felekezetek egymással szemben, mint a katolikusokkal szemben. Összességében nem nagyon ismerik a keresztények más felekezetek, más vallások tanait, tartózkodóak azokkal szemben. Az egyetlen igazi pozitívum Kamarás szerint az, hogy egy harmadik felmérés szerint a keresztények, zsidók, muzulmánok és a buddhisták (bár utóbbiak nem istenhívők) istenképe meglepően egyező: mindannyian egy személyes, közel lévő, vigasztaló, megbocsátó Istenben hisznek.

Török Péter az 1990 utáni kormányok egyházpolitikáit, illetve az azokról a médiában kirajzolódó képet vázolta fel. Rámutatott: az Antall- és az Orbán-kormányok politikáit „keresztény kurzusnak” titulálták a médiában. Az 1990-es egyházügyi szabályozást pedig már az első ciklusban és az első Orbán-kormány alatt is megpróbálták módosítani, de mindkét kísérlet sikertelen volt.

Fazekas Csaba az 1791 és 2011 közt elfogadott öt egyházügyi törvényt vizsgálta: az első elfogadta a protestáns felekezetek jelenlétét, és tiltakozott ellene a katolikus püspöki kar. A második, 1848-as egyenrangúsította a felekezeteket, és szintén tiltakozott ellene a püspöki kar. A harmadik, 1895-ös egy tágabb egyházpolitikai törvénycsomag része volt, deklarálta a vallásszabadságot, és nem csak a katolikus egyház tiltakozott ellene, hanem a protestánsok sem örültek neki a kisegyházak fokozódó térnyerése miatt. Az 1990-es törvényt óvatosan, míg a 2011-est egyértelműen támogatták a történelmi egyházak.

Ezután Köbel Szilvia, az állambiztonsági levéltár (ÁBTL) munkatársa beszélt egyes vallásfelekezetek 1989/1990-es törvényes elfogadásáról, majd Rajki Zoltán a Magyarországi Szabadegyházak Szövetsége 1945-ös kiáltványának mai értelmezéséről, Szűcs Ferenc a hatalom, a keresztény szabadság és a vallásszabadság bibliai és teológiatörténeti értelmezéséről, végül Hubai Péter arról, hogy van-e ma aktualitása a politikai teológiának, zárásként pedig Szécsi József fűzött jegyzeteket az egyházügyi törvényhez. A konferencia anyagát kötetben is megjelentetik.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Sólyom és Bölcskei is felháborodott az egyháztörvényen
Sólyom László volt köztársasági elnök mellett számos tudós fejezte ki aggályait az átformálás alatt lévő egyházi törvénnyel kapcsolatban – gondolatok egy, a jogszabállyal kapcsolatos konferenciáról.
A Hetednapi Adventista Egyház terézvárosi gyülekezetének tanácstermében – többek között – Bölcskei Gusztáv református püspök és Sólyom László ex köztársasági elnök részvételével zajlott konferencia a napokban. Az ülés tárgya a súlyos diplomáciai következményekkel és a demokratikus jogok megcsúfolásával fenyegető, tegnap végérvényes formájában a parlamenthez benyújtott egyházügyi törvény volt.
Elképesztő disznóság

„Elképesztő disznóság”, „hihetetlen cinizmus” és hasonló szóösszetételek suhantak át az előadások kezdetével a termen. Az Alkotmánybíróság volt elnöke nem rejtette a véka alá, hogy több mint elégedetlen a törvénnyel, amit érdemi egyeztetés nélkül vertek át az Országgyűlésen.

A szervező adventisták megkérdezték:, jobb lett volna, ha az Alkotmánybíróság nem mond semmit? Mire a volt elnök fesztelenül azt válaszolta, „tökmindegy, mert úgyis újra benyújtják, ráadásul állítólag tartalmi változtatás nélkül”. Egy másik adventista félénken megjegyezte, hogy a bizniszegyházak miatt volt szükséges változtatni a törvényen. A feldobott magas labdát Kamarás István szociológus csapta le azzal, hogy a néhány, többnyire szociális tevékenységre létrejött „álegyház” nagyjából annyi kárt okozott a költségvetésnek, mint egy 500 lelkes falu saját zsebre is dolgozó jegyzője.

A konferenciakötetet 20 perces, stand-up humor formájában méltató református Karasszon István professzor előbb jelentős előrelépésként határozta meg a törvényt, majd elmerengett azon, hogy a papok üldözéséhez képest már az is jelentős előrelépés volt, amikor „szeretettel köszöntötték a klerikális reakció tagjait”. A keserédes hangulatot azzal fokozta, hogy kijelentette: az utolsó napon nem azt fogják megkérdezni a hívektől, hogy „no, vajon az Országgyűlés elfogadott-e téged”?

Két óra zsidózás

Zlinszky Jánost nem más, mint Sólyom László helyettesíti, aki tőle szokatlanul, ijesztően keményen fogalmazott. Kijelentette: az egyházakról szóló törvény „a törvényhozás állatorvosi lova”, és ezen az állapoton még az sem segít, „ha az állatorvosi ló arra hivatkozik, hogy más országokban is vannak az övéhez hasonló betegségek”… Szerinte a törvényhozás korlátozóan lép fel, amikor az egyházakról nyilatkozik, ahelyett, hogy a vallásszabadságról nyilatkozna. Mint mondta, „tipikus, de sajnálatos eljárás, hogy nem tárgyaltak az érintettekkel – ámbár ez lassacskán szokássá válik.”

Az érezhetően ingerült Sólyom kiábrándítónak nevezte a parlamenti naplóból körvonalazódó vitát a törvényről, amelyből kiderül, hogy „két óra zsidózással, majd a Hit Gyülekezetével telt el, valamint azzal, hogy igyekeztek eldönteni, vajon katolikusok-e a görög katolikusok”. A volt köztársasági elnök sajnálta, hogy az Alkotmánybíróság a törvény úgymond formális megsemmisítésébe menekült, szerinte érdemi vizsgálatot kellett volna végeznie. Merthogy így „a Parlamentnek hatalmat adtak arra, hogy érdemi vita nélkül újra meghozza ugyanazt a törvényt, ezért aztán korai a mostani öröm”. Búcsúzóul még annyit mondott, hogy az egyház szót nem lehet elvitatni a vallási közösségektől, mert „ez olyan lenne, mintha mától kétharmados törvénnyel engedélyeznék egyeseknek a László név használatát”.

A bibliai hét

Bölcskei Gusztáv református püspök egy csoda szükségességét emlegette, míg Gáncs Péter evangélikus püspök arra bíztatta az egybegyűlteket, hogy a konferencia kötetének hátsó borítóján szereplő igét („Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.”) minél több ember küldje el sms-ben a parlamenti képviselőknek. Mészáros Kálmán baptista elnök ironikusan bibliai előképet igyekezett keresni az egyházi törvényhez. Felvetette, hogy az elfogadott 14 egyház tulajdonképpen csak hét (mivel három zsidó és öt nemzeti ortodox egyház is közte van), márpedig a Jelenések könyve is hét gyülekezetről tud.

Amíg a hallgatóság megpróbálja Szécsi József vallásfilozófus intését értelmezni, miszerint a „Jó Isten nem csak azért adta a fejünket, hogy kalapot tegyünk rá”, a mindennapi.hu megpróbálta Sólyom Lászlót szóra bírni. A volt köztársasági elnök azonban kitért az interjú elől, arra hivatkozva, hogy mindent elmondott már az előadásában, igaz, annyit azért szűkszavúan megjegyzett, hogy megváltozott szerepe miatt tartózkodik attól, hogy más formában minősítse a kormány vagy az Alkotmánybíróság munkáját.

Mindennapi, 2011.12.23.

 Bövebben a konferenciáról:

http://facebook.com/vallasszabadsag

Egyházügyi, vallásszabadsági tudományos konferencia.

Szerk. Erdélyi László. Budapest,  2011. Boldog élet

Alapítvány