Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kamarás István OJD: Plébániai farsang

2016.02.08

Kamarás István OJD:
Plébániai farsang

„Ismét farsangi mulatság lesz a plébánián. A gyerekeknek január 26-án, szombaton, délelőtt 10-12 óráig. Farsangjuk mottója: Noé bárkája. Kérjük a gyerekeket: vagy állatos jelmezben jöjjenek, vagy pedig hozzák magukkal kedvenc játékállatukat; ismétlem: játékállatukat, és nem a valódit, mint tavaly néhányan tették, emlékeztek. A felnőttek farsangja február 1-én, az esti szentmise után lesz. Kérjük a jelentkezőket, hogy bibliai személynek vagy csoportnak öltözzenek. Kilétüket a vendégeknek kell kitalálni az előadott jelenet alapján”, hirdette Alajos atya, a Szent Gellért plébánosa, még jó időben, Vízkeresztkor, hogy legyen elegendő idő a felkészülésre.
Már a gyerekek farsangja is bomba meglepetést hozott, méghozzá másmilyent, mint egy évvel ezelőtt, amikor néhányan aranyhörcsögüket, kakadujukat vagy vadászgörényüket hozták magukkal, egy valaki pedig, még ha szülői felügyelet mellett is, egy jókora kígyót. (Ez utóbbit mégis csak el kellett fogadni, mint bibliai állatot.) Ebben az évben éppen az volt a szívet-lelket melengető meglepetés, hogy gyerekek mindegyike bibliai állatnak öltözött. Voltak szép számmal, juhok, bárányok, tevék, halak, madarak (nevezetesen galambok, gerlék, verebek), számosan sáskák, de akadt cethal, szamár (Bileámé) és szamárcsikó is (Jézusé).
Akadtak persze olyan állatok is, akiknek, úgymond, igazolniuk kellett magukat, mármint azt, hogy valóban bibliaiak-e, ugyanis kilétükkel kapcsolatban még a hitoktatók sem voltak egészen biztosak a dolgukban. Ilyen volt a róka, ám szerencsésre a vörös hajú fiúcska mindenféle ravaszkodás nélkül közölte, hogy „a rókáknak is van odújuk”, amire a plébános úr sűrűn bólogatott, és megsimogatta a róka fejét. A már jóval nagyobbacska oroszlán meglehetősen emelt hangon csak ennyit közölt:
 Ellenségetek ordító oroszlán módján ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.  Majd hogy egy kicsit oldja a feszültséget, hozzátette:  Péter első levele ötödik rész nyolcadik vers.
 Bravó  rikkantotta Alajos atya, és óvatosan egy barackot nyomott az oroszlán üstökére.
A szörnyeteg azonban mindenkin kifogott. Olyanok voltak a csontjai, mint az érc-csövek, lábszárai pedig, mint a vasrudak, farka pedig, mint a cédrus.
 Növényevő  próbálta megnyugtatni a kisebbeket a förmedvény anyukája, aki civilben biológiatanár volt.
 A Jelenések könyvéből tetszik lenni?  találgatta János, a fiatalabb diakónus, de a rettenetes fajzat vészt jósló morgással jelezte, hogy egészen rossz helyen kapizsgál.
Alajos atyának kellett megpróbálni a gyülekezett becsületét menteni:
 Te lennél a hírhedett Leviatan?  kérdezte reménykedve.
 Langyos  hörögte a förmedvény, majd normális kiskamasz hangon megkérdezte:  Szabad a gazda?”
Fellélegezhettek, mert a rettentő-borzasztó bibliai szörny szépen illedelmesen bemutatkozott, hogy ő lenne maga a behemót, aki Jób 40,14-26 szerint „remekmű az Isten alkotásai közt”, aki „éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha”, és „nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán”.
 A víziló héber neve is behemót, de a víziló ehhez képest mazsola  magyarázta a behemót biológiatanár anyukája.
Maradt még egy talány. Ez ugyan nem volt félelmetes, de eléggé különleges ahhoz, hogy Alajos atya  hogy végleg feloldja a behemót okozta feszültséget  viccesen így kiáltson föl:
 Ilyen állat nincs is!
 Már hogyne lenne, plébános atya! Ez egy közönséges szirti borz!  tette helyre Alajos atyát a biológiatanár anyuka.
 No, de, már bocsásson meg, hol található a Bibliában szirtiborz?  kérdezte Lóránt atya egy kicsit idegesen.
A káplán ugyanis sokkal inkább egyházjogász volt, mint bibliai zoológus.
A szirti borz, vagyis egy szeplős nagycsoportos óvódás lányka ennivalóan rámosolygott Lóránt atyára, és máris hadarta, mint a vízfolyás:
Tartsátok tisztátalannak a szirti borzot, mert kérődzik ugyan, de nem hasított körmű.  majd még hozzábiggyesztette;  Leviták tizenegyedik rész, ötödik vers.
Az ifjak és felnőttek plébániai farsangján még ezeknél különb dolgok is megtörténtek. Tanulva az előzményekből ez alkalommal már Alajos atya egykori évfolyamtársaiból alakult, felkészült biblikusokból álló zsűri segítette a vendégeket a „bibliai személyek” és „csoportok” azonosításában; nevezetesen Egyik, Másik és Harmadik atya, akik, farsang lévén, viccesen így mutatkoztak be. Ez alkalommal száznál is többen jelentek meg bibliai személyek képében. A zsűri eleinte alig akadt dolga, hiszen könnyen fel lehetett ismerni Pilátust, Heródest, az agg Simeont, Keresztelő Szent Jánost, Máriát és Mártát, a napkeleti bölcseket (még akkor is, ha ezúttal négyen voltak, „ugyanis az evangélista nem adja meg számukat”, magyarázta a vendégeknek Egyik atya), a tizenkét apostolt (még akkor is, ha Judás helyett már Mátyás szerepelt, amit Másik atya vett észre). Még Salome azonosítása sem okozott gondot, öltözete már annál inkább, de egy szót sem lehetett szólni, ugyanis a zsűri szerint az öltözet („vagyis inkább a vetkőzet”, jegyezte meg Másik atya szellemesen) teljesen „élethűnek” ítéltetett. Érdekes módon a négy-öt sátán jóval kevesebb riadalmat okozott, mint  az ugyancsak „élethűnek” elismert öltözetű  házasságtörő asszony, valamint az ugyancsak „rosszéletű” (Harmadik atya minősítése) szamáriai asszony. Amire végképpen nem lehetet számítani, a zsűri tudós tagjainak a négy-öt Szűz Mária okozott komolyabb gondot, olyannyira, hogy ebben a tárgyban magukhoz kérették Alajos atyát.
 Mi lesz, ha a sátánok táncolni kérik föl a szűzmáriákat?  kérdezte Harmadik atya.
Alajos atya megpróbálta megnyugtatta őket.
 Majd megkérem az apostolokat, hogy ők forgassák meg a szűzmáriákat.
És amikor látta, hogy még mindig maradt egyikükben-másikukban (pontosabban harmadikukban) egy kis nyugtalanság, azt mondta:
 De hát a kánai menyegzőn feltehetően Jézus anyja is táncolt. Sőt talán maga Jézus is
 Bizonyosan, ugyanis egyszerűen bunkóság lett volna tőle, ha nem teszi  szögezte le Egyik atya. Harmadik atya azonban azt kezdte fejtegetni, hogy
 Kedves oltártestvérek, mégis csak furcsa látvány lenne egy „fene…”, vagyis „derekát riszáló” Szűz Mária, méghozzá éppen egy plébániai farsangon.
Ezt a vitát azonban váratlanul félbeszakította egy csaknem teljesen mezítelen vézna fiatalember, széttépett láncokkal csuklóján, artikulálatlanul üvöltözve. Csupán egy sál fedte el rajta azt, amit egy plébániai farsangon még akkor is el kellett fednie, ha ennek következtében nem is lett egészen bibliahű. A vendégek egy része eltakarta az arcát, a másik része a fejét ingatta, a harmadik pedig azért takarta el arcát, hogy nyugodtam röhöghessen.
 Már pedig ez, Krisztusban kedves testvéreim, ezen nincs mit nevetgélni, mert ez a szerencsétlen kreatúra nem más, mint a gerazai megszállott  magyarázta Másik atya  és még azt is hozzátette:
 Felettébb erősek és alaposak az itteni ifjak biblikus ismeretei.
A mezítelen ifjút azonban ezt nem nyugtatta meg, tovább üvöltözte, méghozzá pontosan azt, hogy…
 Mi közöm hozzád Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! Az Istenre kérlek, ne gyötörj!
És közben meredten az ajtó irányába nézett.
 Nem kell megijedni, kedves hívek, csak a tisztátalan lélek szólal meg belőle  nyugtatgatta őket Másik Atya.
Az egész azonban annyira élethű volt, hogy még akkor sem nyugodtak meg, amikor valaki felfedte a gerazai megszállott kilétét, hogy ő bizony nem más, mint képviselőtestület legfiatalabb tagja.
 Attól még éppen lehet megszállott  jegyezte meg egy nemes tartású hölgy, a neokatekumen közösség oszlopos tagja.
A megszállott azonban, hiába fedték föl kilétét, nem esett ki szerepéből, csak ismételgette mondókáját. Most már Alajos atya is rászánta magát, hogy közbelépjen, ám ekkor az ajtó felől maga Jézus lépett oda, és ráparancsolt a megszállottra:
 Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!  majd megkérdezte : Mi a neved?
És erre az egyházközségi képviselőtestület legfiatalabb tagja sokak meglepetésére nem a saját nevét mondta, hanem azt, hogy
 Légiónak hívnak, mert sokan vagyunk! És kérünk, ne zavarj el minket erről a vidékről, hanem küldj a sertésekbe, hadd szálljuk meg őket!
Jézus bólintott, majd azt felelte:
 Menjetek!
 Bravó, bravisszimó!  kiáltott föl Másik atya lelkesen.
Jézus közben szemével átpásztázott a termen, majd amikor megpillantotta az apostolokat, odasietett hozzájuk, és elvegyült közöttük.
 Jézus jelenléte azért egy kicsit aggályos  jegyezte meg Harmadik atya, eléggé gondterhelt ábrázattal.
Egyik atya azzal nyugtatgatta, hogy:
 Itt, ma este mindenki hitelesen evangéliumi. És ez a Jézus felettébb szuggesztív.
 De nem erről a plébániáról való  nyugtalankodtak a civilben maradt hitoktatók és írástudók.
Közben feldübörgött a zene, és elkezdődött a tánc. A zsűri meg a civilben maradt hitoktatók és írástudók elnémultak, ugyanis, ha nem is vízen járni, de táncolni látták Jézust. Meg kell hagyni gyönyörűségesen forgatta meg a lányokat és az asszonyokat, a szűzmáriákat és a megkövezéstől megmentett cemendéket egyaránt.
 Nem kellene szólni?  próbálkozott Harmadik atya.
 De kinek?  kérdezte Első atya.
 És vajon mit?  tudakolta Másik atya.
 „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni”  idézett Harmadik atya az első korinthusi levélből.
 „Az időseb fiú kinn volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot”  citált Egyik atya Lukács evangéliumából.
 „Furulyáztunk nektek és nem táncoltatok”  vágott vissza kapásból Harmadik atya Mátét és Lukácsot idézve.
 Jézus viszont rockendrollozik  figyelmeztette a neokatekumen közösség civilben maradt hölgytagja a zsűri tagjait, hitoktatókat és az írástudókat. (Megjegyzendő, a neokatekumen csoport többi hölgytagja Szűz Máriát és Szent Erzsébetet formázta. Mindannyiuk áldott állapotban , de  mint ez később kiderült  ennek ellenére őket is rendesen megforgatta Jézus, méghozzá lendülettel, de leheletfinoman.)
 Teljesen élethűen!  ismerte el Másik atya.
Mármint azt, hogy Jézus a rockendrollban is élethű.
Ekkor mindenki a plébánosra nézett. Alajos atya pedig az égre mellette tekintetét, majd intett a zenekarnak, aztán a hirtelen támadt csendben Alajos atya Jézus elé lépett, kezet nyújtott neki, és azt mondta:
 Én vagyok a helyi plébános, Alajos atya.
Jézus biccentett, rámosolygott, és kellemes meleg hangon azt felelte:
 Én meg a názáreti Jézus.
Ekkor Harmadik atya teli torokból odakiabálta Jézusnak, hogy
 Te vagy az eljövendő, vagy mást várjuk?
Jézus erre elnevette magát, és csak annyit válaszolt, hogy:
 Ugyan már!
Majd intett a zenekarnak, hogy folytassák. Jézus pedig felkérte a Zebedeus-fiak anyját. Ezután még Jairus lányával és a szamáriai asszonnyal látták táncolni, és kisvártatva már senki sem látta Jézust. Mégis, furcsa módon, senki nem kereste, mert mindenkit elragadott a plébánia farsang egészen különleges hangulata, olyannyira, hogy még a civilben maradtak is belesodródtak a táncolók forgatagába.
Bármilyen furcsán hangzik is, ebben a különleges, egyesek szerint paradicsomi, mások szerint mennyei hangulatban egy jó darabig egyszerűen megfeledkeztek Jézusról. Még Alajos atya is. Neki ugyan egy pillanatra eszébe villant, amikor jelentették neki, hogy elfogyott a bor, de aztán teljesen lekötötte  az ő szavajárásával  a „válságmenedzselés. A háromtagú zsűri azonban nem hagyta annyiban. Hiába javasolta Harmadik atya, hogy akár ők is beállhatnának táncolni, mint Jézus is tette a kánai menyegzőn, aztán mégis inkább kutakodni kezdtek. Sorra szólították meg a Jézussal táncoló farsangolókat, hogy megtudjanak valami pontosabbat erről a mostani Jézusról, de csak ilyesmit hallhattak, hogy Jézus „igazi lovag”, „finom úriember” (a legidősebbektől), „elragadó táncos”, „igazi táncfenomén”, „isteni táncos” (az érett asszonyoktól), azt, hogy „szupersztár” (a fiatalabb asszonyoktól), vagy azt, hogy „király” (a legfiatalabbaktól). Egyszóval a lányok és asszonyok kivétel nélkül bele volta zúgva Jézusba, így aztán tőlük elfogulatlan tanúságot nem igen lehetett várni. Így a férfiakban reménykedhettek, akik között diakónusok, civil teológusok és neokatekumenek is akadtak szép számmal. Mielőtt azonban erre sor kerülhetett volna, az egyik egyházközségi bennfentes (aki amúgy Zákeust formázta) egy cédulát csúsztatott Harmadik atya tenyerébe, melyen ez állt: „Jézus valamit súgott a szamáriai asszony fülébe”.
A odacitált szamáriai asszony  immár a plébános, a káplán, a diakónusok, a képviselőtestület prominens tagjai és a sekrestyés Rózsika néni jelenlétében  irulva-pirulva bevallotta, hogy valóban ilyesmi történt.
 Csakhogy  magyarázta kézzel-lábbal  Jézus nem sutyorgott velem, hanem abban a fülsiketítő rockendrollban belekiabálta a fülembe válaszul az én kérdésemre, mely így szólt: „Ugye, így lesz ez majd mindig ezután?”.
 És vajon mit válaszolt erre a mi farsangi Jézusunk?  kérdezte homlokráncolva Harmadik atya.
A szamáriai asszonyka megint csak irul-pirult, végül nagy nehezen kinyögte:
 Eléggé furcsát. Megpróbálom szó szerint visszaadni. „Hidd el nekem, asszony, elérkezik az óra, és már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát”.
Ezután a szamáriai asszonyka karjait széttárva a vállát vonogatta, jelezve, hogy ebből ő bizony nem sokat ért, ami persze nem is csoda, hiszen még alig tizenhat éves.
 Kétségkívül tudja az anyagot a mi farsangi Jézusunk  ismerte el Harmadik atya , ugyanis ez János negyedik fejezetének huszonegyediktől huszonharmadik verse.
Egyik atya ekkor Alajos atya hátát veregetve ünnepélyesen kijelenttette…
 Én csak ő gratulálni tudok Alajos atyának, mert ezen a bulin minden élethűen evangéliumi volt. Bezzeg a mi plébániánk bibliai maszkabálján többen Mikulásnak, Nérónak, Szent Ferencnek, Giordano Brúnónak vagy Teréz anyának öltöztek, akik, ugyebár, korántsem bibliai személyek.
Ekkor a római százados, vagyis a plébánia szenior csoportjának doayenje odafurakodott Harmadik atya elé, és megindultan csak annyit mondott…
 Ez az ember valóban Isten fia volt.
Amikor pedig Harmadik atya tiltakozni próbált, egészen közel lépett hozzá és a fülébe sziszegte:
 Márk tizenötödik rész harminckilencedik vers.
 Amen!  felelték rá egy hangon a maskarás és civil öltözetű apostolok, hitoktatók, szeniorok és írástudók.
És ezzel ünnepélyesen véget is ért a Szent Gellért plébánia 2016. évi farsangja.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.