Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hetven sor hetvenedik évembe lépve

2011.01.18

Országos pongyolaság, önműködő önkizsákmányolás, lefelé kerekítés, kivezényelt népakarat, központosított demokratizálás, szívet eltakaró óriáskokárda, tanácstalan tanácstagok, becstelen alábecslés, neveletlen nevelők, összepréselt óriások, érvénytelen jegyesek, leszázalékolt ifjúság, pórázra fűzött pillangók, vegyszeres liliomtiprás, huzalozott szivárvány, együttérzéscsillapítók, önkéntes vérszopók, vizuális képmutatás, kifütyölt énekesmadarak, kiporciózott végtelen, leállított reményfutam, lepkesúlyú igények, hamis kakofónia, éretlenségi bizonyítvány, pontatlan percemberek, haldokló élesztő védtelen magasfeszültség, lepisszegett, végigrepedt síkok, behorpadt dimenziók, akadozó csendek. Ez volt magántörténelmem kontextusa, másfelől kisebb- és nagyobbfajta szépségek és csodák, szabadságélmények. Úgy adódott, hogy érdekesebbnél érdekesebb akadályokba és lehetőségekbe ütköztem, sőt olykor beleszaladtam és/vagy belegabalyodtam magába a történelembe, és így annak  akarva-akaratlan  majdnem mindenki mással együtt én is epizodistája lehettem.
1955-61-ig részt vehettem a szentimrevárosi földalatti katolikus ifjúsági mozgalomban, és három évtizeddel később retrospektív szociográfiát (Búvópatakok) készíthettem róla. Ideológiai okokból kitűnő érettségi után két évig betanított munkás lehettem, és amikor húsz évvel később a munkások olvasási kultúráját vizsgáltam, igennel válaszolhattam azoknak, akik megkérdezték, találkoztam-e már életemben valóságos fizikai munkással? Másféle folytatása is lehetett ennek. A hetvenes évek közepén egy rádióműsor sorozat (Elkezdtünk beszélgetni) alkalmi rádióriporterként hajógyári munkásokkal beszélgettem, majd három évig összejártunk havonta: beszélgetni, s felvettük a Hetedikek nevet. Hét év múlva szociográfusaként újra felkerestem őket életútjuk után nyomozva (Hetedikek).
A szociológusi szerepet olykor szociográfusira váltva megmártózhattam az életes valóságba, és nem kerülhettem ki, hogy a „mi van?” és „hogyan van?” (Értéktérkép) mellett arra is választ keressek, hogy „mi lehetne (Reformvár). 17 évig voltam, évtizedig vezetőjeként kedvenc munkahelyem, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ Olvasáskutatási osztályának munkatársa, majd politikai okokból bekövetkező feloszlatása után én művelhettem a nyolcvanas évek második felében először főállásban vallásszociológiát a Művelődéskutató Intézetben, majd másodlagos tevékenységként minden további munkahelyemen. Itt keveredhettem bele 1988-ban az alternatív demokratikus szakszervezet alapításába. A rendszerváltás idején az Országos Közoktatási Intézetben létrejött műhelyben kitalálhattuk az emberismeret és etika tantárgyat, melynek párja nem akadt a nagyvilágban, rövid diadalmenete után bukását illetően sem. Rázós vallásszociológiai témáim (Bensőséges bázisok, Egyházközségépítők, Júdások vagy Péterek) és a témákkal kapcsolatos vitacikkeim következtében egyházam vezetése jócskán elhidegült tőlem, ugyanakkor többen bátor keresztény papok és szerzeteseek mellettem való kiállásukkal kényeztettek, és civil létemre lelkigyakorlatok tartására és más feladatokra hívtak meg. Amikor saját egyházam terepe számomra járhatatlanná vált, előbb a krisnásokat (Krisnások Magyarországon), majd az új vallási jelenségeket (Kis magyar religiográfia) kutattam. Óraadóként, majd főállású egyetemi oktatóként, végül szakok és tanszék alapítójaként kellőképpen belagabalyodhattam a felsőoktatásba, belekerültem annak sivatagaiba és oázisaiba egyaránt.
Szociológusi, írói és tantárgykitalálói szerepeim jócskán interferáltak, olykor kedvező hatással egymásra. Több kutatásom összekapcsolhattam művészet- és vallásszociológiai érdeklődésemet (Vallásosság, habitus, ízlés). Más alkalommal a szociológusit és az íróit (Ipiapi atya, Jézus-projektum), megengedve, hogy olvasóim egyik része emígy, a másik része amúgy olvassa. Sosem mondtam azt, hogy „gondolta a fene!”, nem csak azért, mert mindig kifejezettem érdekelt, hogy ki hogyan és mivel reagál írásaimra, hanem azért is, mert irodalomszociológusként a műalkotás és a befogadó csak részben feltárható, nagyobb részben titokzatos kapcsolatát vizsgáltam tisztelve tesztelve az olvasót (Olvasatok, Az irodalmi mű befogadása), eközben  műveik hatását és értelmezését vizsgálva  bensőséges kapcsolatba kerültem Bulgakovval, Kertész Ákossal, Kertész Imrével, Milne-nel, Sántával, Ottlikkal, Örkénnyel, filmszociológusként pedig Tarkovszkijjal.
Gyermekeimmel és más gyermekekkel való „interakcióim” következményeként akarva-akaratlan írhattam előbb hangjátékokat (az egyiket  Wagga-wagga, avagy a lakatlan liget titka  tizenkét gyerekkel társszerzőségben), majd meséket, meseregényeket. Az első meseregényem (sárkányos mese Igazából) nagy részben gyerekeimnek, az év gyermekkönyve (1998-ban Csigamese könyvemmel) címet unokáimnak köszönhetem. Remek felnőtt társszerzőim is voltak: A. Gergely András, Balogh Zoltán, Bartos Éva, Bánlaky Pál, Blanckenstein Miklós, Gereben Ferenc, Géczi János, Fogarassy Miklós, Havas Judit, Havas Katalin, Homor Tivadar, Kelemen László, Kiss Endre, Könczei György, Bryan Luckham, Lukács László, Makk Katalin, Nagy Attila, Németh István Péter, Polónyi Péter, Sárkány Klára, Somorjai Ildikó, Tomcsányi Teodóra, Varga Csaba, Vörös Klára, Zsolnai László.
Nyíri Tamástól azt tanultam, hogy Istenen kívül semmi-senki mást nem szabad teljesen komolyan venni, mert az bálványimádás lenne, vele együtt mindenen lehet nevetni. Innen a nevem mellett szereplő OJD, mely azt jelzi, hogy az Ordo Joculatorum Dei tagja vagyok. Hálás vagyok a sorsnak, jobban mondva a térfelemre furfangos szervákat küldő Gondviselőnek, lehetőséged kapva arra, hogy olykor-olykor hálás szívvel visszaküldhessem a feladónak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

457295Salatig l36 Romania magyarul:Szilágyszeg

(Sipos András, 2011.05.12 00:50)

Már több helyre beirtam ezt-azt,valamiért semmi válasz,igay én magamról 57 évesen még nem tudnék irni csak ötésfelest,kispályásként...Ezzel együtt további sok sikert,s ha nem lenne nagyon drága a nyugdija számára,a klasszikus póstát még mielőtt végleg elfelejtődik,használná arra,hogy megüzenje,hol,mikor,miben olvashatóak a nyertes parafrázis-szövegek?!semmi kód-hang nem jelentkezik nálam,ezért lehet,hogy eltüntet engem is,mint a sz.sz.a k.-bent,avagy a Micimackóban.