Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kamarás István OJD: A Végítélet hetedik napján

2009.04.12

Kamarás István OJD:
                                                    A végítélet hetedik napján

                                                                                                                       Vass Györgynek

Immár hetedszer foglalták el a helyüket, és már hetedszer tett föl szemüvegét az Úr, hogy jobban láthassa a jelölteket. a pontozók elővették rubrikáikat, a hölgyszentek még egyszer megigazították glóriájukat, a pápák pápaszemeiket, és már jöttek is a minapi elsők, tétován, hunyorogva, esendőn.
 Köszönj szépen az Úrnak!  biztatták az egyházatyák a legelöl jövőt.
 És töröljed meg szépen az orrod!  nógatták jóakarattal az egyházanyák.
Ám a jelölt csak arra figyelt, amit a markában szorongatott.
 Mutasd meg szépen az egeredet!  szólította meg őt az Úr békével.
Ő rábámult az úrra, és nagy nehezen kinyitotta a markát. Moraj futott át a csarnokon. „fel fogja támasztani”, suttogták többen azok közül, akiket már egyszer feltámasztott. Az úr megtekintette az egeret. Szépen, alaposan.
 Remek, Vigyázz reá!  kérte a jelöltet, aki most összeszorította a markát, és elfoglalta a helyét egerével együtt.
 Requiescat in pace  sóhajtotta egy pátriárka, nyilvánvalóan a z egérre célozva, de a fiatalabbak lepisszegték.

A második csak röhögött. Feszengve várták, hogy majd csak abba hagyja. Az Úr feltolta homlokára szemüvegét, hogy még jobban láthassa.
 Min nevet?  kérdezte mennyei türelmet erőltetve magára egy ókeresztény hitvalló.
 Nem nevet. Röhög  igazította ki az Úr, a rend kedvéért.
 Mindenen  röhögte a jelölt.
 Úrfelmutatáskor is?  botránkozott egy szent özvegy.
 Igen akkor is  nyugtatta meg őt az Úr szelíden.
 És minek örül annyira, ha szabad érdeklődnöm?  kérdezte a jelöltet Antiochiai Szent Ignác.
 Nem örülök, csak röhögök  makacsolta meg magáét a jelölt. majd halkan, még mindig röhögve hozzátette:  Sohasem örülök, csak folyton…
 Folytasd, fiam  biztatta az Úr.
 A röhögést?  kérdezték idegesen a boldogok.
A jelölt elnevette magát. Az Úr is.
 A küldetést folytassa, pupákok!  magyarázta nagy K-val és kis p-ével a gyengébben kedvéért.

 Szervusztok gyerekek, megjöttek a nájlonzacskók!  kukorékolt a harmadik már a folyosóról, egy sziklatag égimeszelő.
 Hogy mik jöttek meg, az Isten szerelmére?  kérdezte Liguri Szent Alfonz a mellette ülőktől.
 A náj-lon-zacs-kók  magyarázata végtelen türelemmel az Úr.
 Istennek legyen hála!  sóhajtott fel a szent, és vele együtt néhány buzgó őskeresztény.

Ez az ügy ezzel mintha el is rendeződött volna, hiszen az égimeszelő már el is foglalhatta a helyét a nájlonzacskóival, csak a pontozók meredtek tanácstalanul rubrikáikra. De nem sokáig, mert két fura alak bukdácsolt be az ajtón. Egy rongyos, koszos, madárfészek-szakállú, meg egy óriásfejű, aki szorgosan zemzemzegetett. A madárfészek-szakállú meg mintha a zemzemzem ritmusára lépegetett volna retkes mezitlábával. a szentek hangosan ciccegtek. a szakállas koszmóca biztatgatta, pátyolgatta, az Úr elé igazgatta, és mint testvérkéjét mutatta be az óriásfejűt.
 Jól van, Ferenc  köszönte meg az Úr a szakállasnak, menj a helyedre, és tedd fel szépen a glóriádat.
 Ő az?  súgtak össze a szentek, és halkan folytatódott az ejnye-bejnyézés és ciccegés.
 Hát te, fiam?!  szólítottra meg az Ferenc védencét, akinek egyszer valamikor odaveszett a tekintete.
 Testvérkém a zemzemzemeknek prédikált  protezsálta Ferenc testvérkéjét.
 Nyughass már, Ferencem  csattant fel az Úr.  Neki is van nyelve, mivelhogy a zemzemzemeknek prédikált. Ugye, fiam?
 Miről prédikálsz, felebarát?  kérdezte egyszerre Aranyszájú Szent János és Temesvári Pelbárt az óriásfejűt.
 Zemzemzem  prédikálta az óriásfejű, majd hozzáfűzte, hogy  Nem tudom, mert sajnos egy kukkot sem értek ebből a zemzemzemből.
 Pedig egyszerű: zemzemzem  mosolygott az Úr.
 Zem… Zem. Zemzem. Zemzemzem. Zemzemzemzem  próbálgatták a hitvalók és a vértanúk.
 Zem, zem, zem, seregek Ura, Istene! Ég és föld dicsőségeddel van tele!  zengették a trónok és uraságok.t

Tűrhető hangulat kerekedett, sőt még fokozódott is, mert egy nagybőgőtok jelent meg az ajtóban, mellette pedig egy életéből kificamodott.
 Szintén zenész!  derültek föl a szeráfok.
 Lassabban a kategóriákkal!  emelte fel szavát Aquinói Szent Tamás, és hasonlóképpen más angyali doktorok.
 Attól függ, mi van a tokban  érvelt Szent Bonaventura.
 Találmány?  reménykedett Roger Bacon, aki az eltelt hét nap alatt már sok ezer kis tengeralattjárót hajtogatott az aprószentek szórakoztatására.
Az Úr megígérte, hogy nem tesz csodát, legyen bármi is a hegedűtokban, szóval legyen, aminek lennie kell. Ki is nyitották az Úr színe előtt, és, lássa csudát, temérdek hideg sültkrumpli gurult ki belőle. Tanácstalanság lett úrrá a termen. Az életéből kificamodott csak vonogatta a vállát, hogy tudta ezt ő előre, hogy itt sem lesz másképpen, semmit sem tud felhozni védelmére.
 Na mit bámultok, pupákok!  törte meg a csendet az Úr  Vegyétek és egyétek! Na mi lesz? Te pedig, fiam, közben mesélhetsz.
Vették és ették a bánatos sültkrumplit, az életéből kificamodott meg a vállát vonogatta, és csak ennyit motyogott:
 Hát akkor ez lehetne a történet vége…
 Igazán szép volt!  bólogatott az Úr. Elmajszolt ő is egyet, majd helyére vezettek a hatalmas tokot, emberével.

A következő csak bámult, de nem rájuk, hanem a semmibe, ami itt, bizony, egyenesen szentségtörésnek számított.
 Mesélj, lányom, te mivel foglalatoskodtál?
A lány csak lassan rezzent föl a semmiből.
 Guvadtam.
 Jól van  nyugtatta meg az Úr.  És, mondjad, mi szépet láttál?
A misztikusok és a neotomisták soraiból ideges zsizsegés hallatszott: „Istenem, minek ezt erőltetni!”
 Téged, Uram  kongta bele a semmibe.
 Hühühű!  lelkendezett Don Bosco Szent János.
 Hát ezt azért Ezt bizonyítani is kellene  percegték a szentéletű tudorok
 Milyen volt az a szubsztancia, amit látott a jelölt?  kérdezték egyfelől a nominalisták, másfelől a realisták.
 Szép. Fehér. Gömbölyű.  harangolta a semmibenéző.
 Na ugye?  lelkendezett az Úr, akit most mindenki szépnek, fehérnek és gömbölyűnek látott.

Fehér bottal araszolt be araszolt be egy furcsa illető.
 Jaj, bácsikám, a vakok tegnap volt  sajnálkozott Árpádházi Szent Erzsébet.
 De én hülye ius vagyok, éremszépen  szabadkozott a furcsa illető.
Az Úr átölelte, majd helyére vezette.
 Szabad kérdezni?  emelkedett fel egy szentéletű ifjú.
 Szabad  biztatta az Úr.
Ekkor azonban kivágódott az ajtó, és belódult rajta egy madárijesztő. Olyan elesett volt az istenadta, hogy még Assisi Szent Ferencbe is beleszorult a prédikálhatnék, de a jelölt megelőzött minden szent szöveget:
 Az igazságot! Az igazságot kutatom, mert én vizilófus vagyok.
Lucius Scaevola, Szókratész, Descartes és Heidegger egyszerre kapták föl fejüket.
 Igen ám, de a kukákban kutatja  tapintott rá a lényegre és egyszersmind a jelenségre Immanuel Kant.
Az Úr azonban a fejét csóválta, majd kifakadt ekképpen:
Hát hol a fészkes csudában kutatta volna, az úristen szerelmére!

Rövidnadrágosan, galambőszen és füttyögve érkezett. Egy összesodort sportújsággal rácsapkodott az ajtóban álló szent szüzek boldogabbik felére.
 Hát te, barátom, mi végre voltál?  puhatolózott az Úr.
 Füttyögettem és rácsapkodtam a nők seggére  számolt be életéről imígyen Füttyös Gyuri az Úr színe előtt.
Sienai Szent Katalin és Nagy Szent Teréz a legvégsőkig elpirultak.
 Méghozzá szépre és csúnyácskára egyaránt  egészítette ki az Úr az igazság kedvéért.
 Még akkor is…!  botránkozgattak a vezeklő özvegyek.
 Ti csak paskoltátok, szerelmeteseim, de füttyögni egyikteket sem hallottam  korholta őket szelíden az Úr.
Ekkorra már a hátulsó sorokból többen is bátortalan füttyögésekkel engesztelték az urat.
 Ohohó, oda tessék nézni, ott vannak a haverok!  sivított Füttyös Gyuri, és az Úr oda küldte közéjük békével.

Az Úr ezután zárt tárgyalást rendelt el, vagyis senki sem hagyhatta el a mennyet. A bejövőt végimustrálva úgy találták, aligha indokolt ez a nagy elővigyázatosság.
 Hát te?  kérdezte az Úr az ominózust.
 Hát én, bizony… mutogattam…  felelte az ominózus, és mást nem is tudott felmutatni életművéből.
 Micsodát?  kérdezte egy idő hölgyszent.
Az ominózus szégyenlősen odasomfordált az úr mellé. az megsimogatta fejét, majd megvakarta sajátját.
 Hogy is mondjam? Hát a micsodáját. Tényleg nem értitek, pupákok? Szóval, nevén nevezve…
 Jaj ne!  sikoltott egy vértanú.
 Mitagadás: a fütyijét.
Szúrós csend támad, csupán Füttyös Gyuri enyhített rajta kevéskét némi szolid füttyögéssel.
 Glória Tibi, domine!  nézett szembe a tényekkel először néhány legújabbkori, majd számos ókori szent is. a többiek már fáradni látszottak.

Aztán alaposan belefáradt mindenki, mert volt, aki úszó szigetekkel, aki saját magát kergetve, aki üres hegedűtokkal. És volt, aki csak azzal jött, hogy:
 Dikk, dikk, dikk.
 Hánynál tartasz már, lányom,  kérdezte őt az Úr, aki bármennyire is elfáradt, pontosan tudta, hogy hányadán áll szolgálólánya.
 Dikk, dikk, dikk  dikkelt a birsalma arcú, aki eddig még sosem hagyta abba, még az Úristennek sem.
 Dikk, dikk, dikk  biztatta az Úr.
 Dikk, dikk, dikk… egy kicsit én is elfáradtam már, bácsikám  dikkelte a birsalma orcájú.
 Hát akkor pihenj le itt minálunk, majd ők folytatják  pátyolgatta az Úr szolgálóleányát, majd intett az aprószenteknek, akik máris zengték a dikket az Úr dicsőségére.

Végül az Úr végérvényesen feltolta a szemüvegét, végignézett rajtuk, és megkérdezte tőlük:
 Nos hát mit hoztok fel mentségetekre, gyermekeim?
Az ominózus jelentkezett…
 Azt Uram, hogy szerintem nélkülünk talán nem lenne értelme az egésznek.
Az Úr ekkor alaposan végigpásztázott rajtuk, majd azt mondta…
 Jól van, elmehetek.
A jelöltek felálltak és tétován keresték a merretovábbot.
 Nem, nem arra, pupákok, hanem arra, amerre a többiek is!  rikkantott közébük az Úr, majd inkább kézen fogta a jelölteket, és a fehérruhások közé vezette őket.

A szentek már kifelé tolongtak a friss levegőre, csak a pontozók tehetetlenkedtek még. Látván tipródásukat az Úr csak úgy egyszerűen besöpörte tőlük a pontokat, és áldással elbocsátotta őket. Ekkor Assisi Szent Ferenc somfordált mellé, úgy is, mint az Úr kedvence.
Ne is kérdezd, Ferencem előzte meg őt a mindent tudó.  Én is eléggé ideges vagyok.
Ezek miatt?  csudálkozott Assisi Ferenc, és kezdte nem érteni az Urat.
 Dehogyis, te pupák! Az ezután következők miatt!
Az más  könnyebbedett meg a farkast szelídítő.
 de még mennyire más!  sóhajtott az Úr  Mert ezután, bizony mondom néked, ezután már a normálisak jönnek.
 Hát akkor ki fog törni a botrány, az szentség  vélekedett Assisi Szent Ferenc az Úr színe előtt.
 De még mekkora!  sóhajtott az Úr, és szórakozottan kedvenc szentje zsebébe gyömöszölte a mihaszna pontokat kegyes kiszórattatására az ég madarainak. (1983)


Kíváncsian várom és hálásan fogadom olvasóim kommentárjait

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

"az szentség"

(Sipos Andras, 2018.03.24 00:15)

2o18 március végefele van.Amikor elébb irék,még kisfalusi pap valék.Azóta nyugdijba akarék menni,de püspökünk inkább kinevezett egy aradi és külvárosi nem nagy gyülekezetbe,ahová más senki se vágyott.Itt elég jól meglennénk,ha néha nem lenne olyan nagyon rossz,hogy már nincs kedvem irni,s sirni szeretnék,de nincs aki meghasson.Igy jutottál eszembe,s örülök,hogy végre újra olvashattam ezt is.Elolvastam ám a 2o18-s nagyszerűszöveget is,mert nem vagyok magyarországi már nem jut eszembe Örcséni(?)vagy csak a magánhangzói ,de egy igazi karácsonyestről szólót.Köszönöm.

"az szentség"

(Sipos Andras, 2011.03.18 18:23)

Nem sok olvasód van ám Öregapám, a vidám ész örömeiben itt a netten rajtam kivül.Örülnék,ha kedvező érzést inditna benned a megszólításom,l2 éve halt meg é d e s a p á m,hülyeségig hiányos vagyok miatta.Lelkész volt ő is,biztos vagyok benne,hogy nagyokat vigyorog az irásaidon,-fogadd akár úgy is e pár sort,de a többieket is,hogy az ő nevében is merek beszélni,bátorító hited van,jó érzés,sokszor hítak már a kishüjesipinek.A Roma l5.rész első lo versét fogadd áldásul.SA.

Re: "az szentség"

(Kamarás István OJD, 2015.01.18 09:06)

Kedves Barátom, máig erősit megerősítésed! Köszönöm!!