Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kamarás István OJD: Posztmodern passió

2009.03.29

Kamarás István OJD:

Posztmodern Passió

 

A szokásos nagypénteki római keresztút -  melyet a mindenkori pápa vezet, mely a Colosseumból indul, amelyen különböző színű, nemzetiségű klerikusok és laikusok viszik a keresztet - ez alkalommal rendhagyó  módon kezdődött. Amikor elhangzott az „Imádunk és áldunk téged Krisztusa, mert kereszthalálod által megváltottad a világot”, elsőnek a pápa vette a kezébe a keresztet, és kis híján el is ejtette, ugyanis elébe állt egy oroszlán, és mielőtt a biztonsági emberek felocsúdtak volna, megkérdezte tőle:

- Mivel ez a fájdalmak útja, nem akarnál-e, Szentatya, vértanúságot szenvedni?

A pápa leintette az oroszlánra rontó biztonsági embereket, hosszasan gondolkodott, majd azt felelte.

- Ez, bizony, megfontolandó.

Ez a pápa ugyanis bármilyen szentéletű volt is, leginkább afféle szobatudós volt, legkevésbé gyakorlati ember, nem nyüzsgött, nem utazgatott, nem sportolt, nem látogatott, nem vezekelt, nem konferenciázott, még zarándokolni is alig-alig zarándokolgatott. Már azt is nagyra értékelték hívei, hogy nagypéntekenként a római keresztút élére állt. A fegyverüket megmarkoló biztonsági emberek, most a pápát kísérő bíborosokra néztek kérdőn, amikor a pápa azzal toldotta meg válaszát:

- Miért ne?

A bíborosok erre széttárták a kezüket jelezvén, hogy ez ellen már semmit sem tehetnek, mármint  az ellen, hogy szegény pápa, nincs mit szépíteni, valószínűleg megbuggyant. Persze úgy is lehetett megadó mozdulatukat értelmezni, hogy itt most, nincs mese, csoda történik, amit, természetesen vétek lenne elrontani. A csendet - amelyben egy Peppino nevű kisministránsnak háromszázhuszonkettőig sikerült elszámolnia - maga az oroszlán szakította meg.

- Természetesen nem gondoltam komolyan, Szentatyám. Habár minket keresztényfalónak bélyegzett  oroszlánokat is üldöztek rendesen, bizony még a keresztények is, még m kinket, Júda oroszlánjait is. 

Ebben a pillanatban az öt gyermekes szenegáli család tülekedett előre, pedig ők csak az ötödik stáció után következtek volna. A legkisebb gyerekek átölelték az oroszlány nyakát, a családapa pedig azt súgta a pápa fülébe:

- Szentatya, itt valami sajnálatos kavarás történt, ugyanis mi muszlimok vagyunk.

Igaz, ami igaz, a szentszéki forgatókönyv szerint a hetedik stáció után egy evangélikus lelkész vitte volna a keresztet az ökümené jegyében, melyben a pápa, mi tagadás, eléggé óvatoskodónak bizonyult. A pápa most, mi mást tehetett, az égre emelte a tekintetét, de az Úristen csak titokzatosan mosolygott, mint már annyiszor pápasága kezdete óta. Így aztán a pápa tiszta szívvel beletörődve a történtekbe előre tessékelte a szenegáli muszlimokat, akik rendre fel is sorakoztak Júda oroszlánja mögött, és így indult el az abszolúte ökumenikusan sikeredett menet. Mindezt a Colosseumot körülvevő másfélmilliós tömeg visszafogott lélegzettel ámulthatta-bámulhatta a kivetítőkön, majd amikor a Colosseum kapujában feltűntek, élőben is. A Stabat mater-t éneklő kórus pedig halált megvető bátorsággal egyre erősebb fortissimóban próbálta túlharsogni az oroszlánbőgést és a posztmodern keresztény mártírok jajgatását, amiből persze semmi sem lett, sőt a ízig-vérig posztmodern sereglet kifejezetten a Pax Romana szellemében érte el második stációt, melyet úgy konferáltak föl tucatnyi nyelven, hogy Júdás elárulja Krisztust. 

            A pápa ekkor ismét felnézett az égre, ahonnan az Úristen megint csak titokzatosan somolygott vissza, és a következő pillanatban - ami azért sokaknak már valóban sokk volt -, maga Júdás vette át a keresztet. Ezután, és ez már várható volt többször is felborult a szentszéki forgatókönyv. Először váratlanul besorolt a menetbe bűnbánó Magdalai Mária (őt még meg is tapsolták), aztán Cyrenei Simon stációjánál egy marcona római katonára emlékeztető amerikai tengerészgyalogos, Veronika kendőjénél egy félig római, félig roma megasztár, majd pedig  - amit páter Vértesaljai László, a Duna tévé kommentátora e szavakkal regsiztrált: „Hát ez nem igaz!” - Piszkos Fred, a kapitány.

            A nagypénteki posztmodern keresztút végül is - egészen váratlanul - egészen szabályosan, majdnem hogy szentszéki a forgatókönyv fejeződött be. Az utolsó stáció előtt egy csonttá aszott etiópiai éhező vette át a keresztet, de csak szorongatta, felemelni nem bírta felemelni. Őt is és a keresztet is a biztonsági emberek vitték be a célba, ahol isteni sugallatra a haldoklót szépen a pápa ölébe helyezték, és akkor a pápa harmadszor is az égre emelte tekintetét, és mindketten tisztán hallhatták, hogy „Meglásd, még ma velem leszel a Paradicsomban”. E szavakkal fejeződött be a keresztút, a pápa ugyanis ezúttal nem tett hozzá semmit, és hát ez alkalommal nem is tapsolták meg, csak nézték, nézték a posztmodern piétát, és nagyon sokáig (Peppino 2007-g számolt el) egyáltalán nem találtak szavakat.


 

Kíváncsian várom és hálásan fogadom olvasóim kommentárjait

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

457295 Szilagyszeg l36 Romania

(Sipos Andras, 2011.03.06 21:15)

nem tudom eldönteni,mely irások a régebbiek,-a parak jobban tetszenek,-,de az is igaz,hogy hazabeszélek,mert azokban próbálom én is gyakorolni magam.

ismert

(Matavovszkyné Mária, 2009.03.31 13:46)

Hát szavakat én sem találok! Gyönyörű! Viszont aggódom az egyházi temetésed miatt. (A mienkért is.) Jó, hogy a statisztika ellenére sem aktuális még!

Rendes rendtagként a Panel-passiót is elolvassuk újra, de azt annak idején kinyomtattam.