Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kamarás István OJD: Szempontok és adalékok egy várva várt Micimackó-befogadás kutatáshoz

2011.10.30

Kamarás István OJD:

Szempontok és adalékok egy várva várt Micimackó-befogadás kutatáshoz

In: In: Gyermekkönyvek vonzásában. Szerk: Gombos Péter, Lipóczi Sarolta, Pompor Zoltán. Budapest, Pont Kiadó 132-142.

A Micimackó-díjas Komáromi Gabriella tiszteletére

A nyolcvanas évek elején a Könyvtártudományi és Módszertani Központ Olvasáskutatási Osztályán Micimackó-befogadás kutatásra vállalkoztunk. Az ötlet 1978-ban született az ELTE esztétikai szakosainak tartott művészetszociológiai kurzusomon, és első lépésként befogadói nézőpontú Micimackó-elemzéseket készíttettem neves szakemberekkel a Milne-regény lehetséges olvasatairól . Ezzel párhuzamosan megkezdtem a Micimackó-recepcióra vonatkozó adatok gyűjtését. A kutatás sajnos abbamaradt, az összegyűlt rendkívül értékes anyag egy része azonban felhasználásra került a középiskolások számára készült Natúra olvasónapló sorozatban (Kamarás 1998).

A Micimackó befogadás-története
Amikor angol olvasásszociológus barátom, Bryan Luckham segítséget kértem a szakirodalom-gyűjtésben, hosszas és alapos kutatás után maga is meglepődött, hogy alig történt valami a Micimackó-recepció tekintetében. Még Milne halálakor is csak jelentéktelen írások jelentek meg. Az egyetlen „kemény adatokat” tartalmazó komolyabb közlemény (Whitehead 1977) viszont ígéretesnek tűnt, hiszen egy olyan kutatás eredményeit adta közre, melyet közel nyolcezer 10-15 éves tanuló körében végeztek, amikor is az előző hónapban olvasott könyvekre kérdeztek rá. A legalább tíz tanuló által említett 246 könyv között azonban nem szerepelt a Micimackó. Mivel barátom két hónapot töltött Magyarországon , jól tudta már, hogy hazájában a fiatalok és a felnőttek körében korántsem annyira népszerű ez a mű, mint nálunk, de arra nem számított, hogy a gyerekek körében sem komolyabb mértékben.
A Micimackó Magyarországon kilenc (és hét) évvel angliai debütálása után , 1935-ben jelent meg, majd 1935-ben, 1945-ben, 1946-ban, 1948-ban. Ezután 1957-ig majdnem tíz év szünet következett, majd ismét tíz év, ám ezután évenként, kétévenként került kiadásra. A szovjet blokk jó néhány államában jóval hosszabb ideig nélkülözték a Micimackót. Az irodalmi művek egyik fajta útja-sorsa hazánkban az ötvenes-hatvanas a befagyasztás, zárolás vagy éppen a betiltás volt, a másik pedig a legtöbb esetben eléggé lassú legitimálás, integrálás, melynek első szakasza a „tiltott” státusból a „fogcsikorgatva tűrt” vagy már rögtön a „tűrt” státusba kerülés, ahonnan szerencsés esetben az „óvatosan támogatott” vagy éppen a hivatalosan támogatott státusba kerülhetett a mű. Ennek a  nem egyszer göröngyös és kanyargós útnak  különféle szakaszait járta be a Rozsdatemető, Weöres művei, Hofi Géza nívós bohóckodása, Pilinszky költeményei, a táncház, a beatzene, Kafka regényei, A Mester és Margarita, A kis herceg, a nagyobb nyilvánossághoz jutó amatőr művészeti együttesek mellett a Micimackó is. Szinte valamennyien valamennyire más utakat jártak be, más és másféle előítéletekkel szemben, más-másféle zászlók alatt, másféle habitusú és összetételű közönségtől és érték-kijelölőktől támogatva. Sajátos volt az útja a gyermekirodalom olyan alkotásainak, mint a Micimackó, A kis herceg, és a „felnőtt mesévé” váló Lázár Ervin-művek, a svéd gyermekversek, ugyanis ezek olykor-olykor az „ellen-mű” funkcióját is betöltötték, általánosabb lett azonban híd-szerepük különböző kultúrák és nemzedékek között, és a nyolcvanas években már sikeresek gyerekek, szülők és nagyszülők között (Kamarás 2005/a).

Fordítások, értelmezések
Ha csak saját (két tucatnyi országot és nyelvet képviselő) Micimackó-gyűjteményem köteteit nézegetem, méghozzá úgy, hogy ki sem nyitom a könyveket, már így is szembetűnően sokféle „fordítással” találkozhatok. Egyesek nagy formátumú, keménytáblás, színes (nem egyszer „csicsás”) gyermekkönyvként jelennek meg, mások szolidan, semlegesen mindenféle olvasóval barátkozva.
Az angol, német, svéd, észt, finn, dán, görög, holland, cseh, szlovén, magyar, lengyel és japán példányok, (valamint Lénárd Sándor latin nyelvű fordításának kiadásai is) átveszik E. H. Shepard fekete-fehér rajzait, melyek alapján Micimackó akár sarki medve is lehetne . A szlovák, orosz, bolgár kiadásokban (és egy újabb cseh kiadásban) nemzeti nyelvre, „nemzeti” mackóra, nyuszira, bagolyra fordították le az eredeti rajzokat, melyek ugyancsak nem illenek Milne stílusához. Akad még nagyobb (rettenetesen ízléstelen) „ferdítés” is: a francia kiadás a Walt Disney Műhellyel készíttette el a francia Micimackó illusztrációit. Vannak viszonylag tisztességes kompromisszumok: néhány kiadás külső címlapján színesben jelenik meg Shepard valamelyik rajza. Az olasz Micimackó nagyalakú mesekönyv, nagyon színes külső címlappal, tartalmazza az eredeti rajzokat, de hatot belőlük egész oldalas színpompás változatban. Nagyon érdekes a Micimackó-földrajz (egyben társadalomrajz). A nemzeti mackókkal illusztrált szláv nyelvű Micimackók között rendhagyó az eredetihez ragaszkodó szlovén és lengyel kiadás. Még a Szovjetunió idején Moszkvában az igazi orosz mesebeli „medvegy” fémjelezte Milne könyvét, addig a tallini Karupoeg Puhh-ban Shepard figurái „tüntettek”.
Ami a nyelvi fordításokat illeti, vérbeli psziho- és szociolingvisztikai kutatások tárgya lehetne. És persze nekünk, magyaroknak a Karinthy dilemma. Nem is az a kérdés, hogy a zseniális műfordításban mennyi félrefordítás akad (Kabdebó 1992, Molnár 1992, Orbán 1992), hanem az, hogy Milne és Karinthy egyáltalán egy súlycsoportban vannak-e. Magam is osztom, hogy Karinthy egyértelműen zseniálisabb, mint Milne. Mindemellett remek társasjáték lenne azonos nyelven belüli különböző fordításokat összevetni, mint ez megtörtént két rövid részlet erejéig Micimackó-munkafüzetemben Kontra Edit, Matheidesz Mária, Mesterházi Márton, Papp Tímea és Prágai Tamás segítségével. (1998:48-53).
Természetesen a „hivatásos olvasók” Micimackó értelmezései és ezek összevetése a laikusokéval ugyancsak hálás kutatói feladat. ebből is kaphatott némi ízelítőt a Micimackó-munkafüzet olvasója Halász László, Kardos András, Kiss Endre és Radnóti Sándor jóvoltából (1998:31-32, 36-37). Vérbeli lelemény Frederick C. Crews „fordítása”, a Micimackó rejtélye, melyben a szerző különböző hermeneutikai irányzatokat képviselő kritikusnak képzelve magát tizenkét értelmezést kínál, melyek rövidített változatai jól használhatók lehetnének egy befogadás-vizsgálatban mint választható értelmezés-lehetőségek. Sajátos mozzanat a Micimackó recepció-történetében Benjamin Hoff immár klasszikus Micimackó és a taoja (1988). Külön területe a Micimackó-„fordításoknak”, vagy inkább ferdítéseknek a különböző minőségű Micimackó-parafrázisok: a taoista Micimackótól az alkoholista Micimackóig .
Kiváló médium a gender-kutatásban is a Micimackó, és helye lehetne a Micimackó-recepció kutatásában a gender-szempontú megközelítésnek is. Igaza van Nagy Boldizsárnak, hogy „az androgünitás vagy nemnélküliség fontos része a gyerekirodalomnak. A Micimackó világában sokmindenkinek nem egyértelmű a neme: bár az angol szövegből végül is kiderül, hogy Kanga kivételével mindenki fiú, ennek mégis ellentmond pl. a főszereplő neve (angolul Winnie, magyarul Mici) és az illusztrációk is könnyen elbizonytalanítanak.” A magyar nyelvű Micimackó ebben a tekintetben jóval nagyobb teret enged a magyar olvasónak, mint jó néhány más nyelven olvasónak. Róbert Gidán kívül  talán Tigris kivételével, akit inkább lehet túlmozgásos kisfiúnak, mint kislánynak tekinteni  szinte mindegyik szereplőt lehet „nőneműnek olvasni” .

Micimackó-kultusz, Micimackó-biznisz
A Micimackó hatástörténetét vizsgálva egyáltalán nem túlzás kultuszról beszélni, amennyiben a kultusz a vallásgyakorlaton (és a vallási szertartásokon) kívül vallásos tiszteletet, hódolatot, illetve általában fokozott, túlzásba vitt tiszteletet, imádatot is jelent.
Mind a népszerű művek jelentős részénél a kultuszt meglovagolja a biznisz. Ennek jegyében
nem meglepő, hogy az eredeti játékállatok Amerikába kerültek (a Dutton-kiadóhoz), szobor-változataik pedig a mézescsuprokkal, kifestő-könyvekkel, a Micimackót és társait ábrázoló trikókkal, falvédőkkel és tapétákkal együtt milliószámra az áruházakba. Bármennyire globalizált is a Micimackó-divat, jól érzékelhetők a regionális változatok különbségei. Úgy tűnik, hogy az európai Micimackó-kultusz valamivel finomabb és szellemesebb. Varsó belvárosában egy nagyon kedves sétáló és játszó utca Micimackó nevét viseli, Hollandiában Micimackó-szakácskönyvet adtak ki, de ami még fontosabb: sokfelé  Londontól Varsóig, Prágától Budapestig  művelik családokban, munkahelyeken, iskolákban azt a társasjátékot, hogy ki emlékeztet  akár a családtagok, akár a tanárok, akár a kormány tagjai közül  Micimackóra, Malackára, Tigrisre, Fülesre.
A Micimackó-kultusz szorosan összekapcsolódik a Teddy-Mackó kultusszal, vagyis a Teddy Mackó biznisszel . Akinek még nem lenne fogalma a Micimackó-biznisz volumenről, elég csak rákattintania a micimacko.lap.hu-ra vagy a micimacko.jatek-online-hu-ra, és nyomban rázúdul ezernyi a Micimackó-színező, Micimackó-kirakó, Micimackó-kifestő, Micimackó-öltöztető, Micimackó-memory, micimackós online-játékok, a „Faragd ki Micimackót!” vagy a Micimackó Mah Jong táblajáték, micimackós partikellékek, micimackós hátizsák, Füles törülköző poncsó.
Szellemesebb, egyben szellemibb része és mindkettő immár klasszikusa
a Micimackó-kultusznak Lénárd Sándor Winne ille pu-ja, melyet sokak számára latin nyelvkönyv, és Crews The Pooh-perplex-e, mely egyetemi hallgatók ezreit vezette be a hermeneutikába és az irodalomelméletbe.

Micimackó-olvasás itt és most
Megtévesztő mozzanata a Micimackó recepció-történetnek a 2005-ös Nagy könyv nevű olvasást népszerűsítő kampány, amelynek keretében Milne-regény bekerült a top-tizenkettőbe, ugyanis ennyire azért nem volt népszerű az elmúlt negyedszázad országosan reprezentatív olvasáskutatásai szerint, legfeljebb csak egyes rétegekben. Nagy Attila adataira (2003) támaszkodva Éhmanné Havas Mária közli, hogy 2004-ben a felső tagozatos általános iskolások körében a leggyakrabban választott irodalmi hősök között Micimackó a fiúknál a 8. a lányoknál a 6., a kedvenc szerzők között Milne
a 10. és a 8. helyet foglalja el (Éhmann 2010).
1999-2000-ben közel háromszáz fős, zömmel tizen- és huszonévesekből álló (nem reprezentatív) minta segítségével egyebek mellett 53 műalkotás ismertségét és kedveltségét is vizsgáltam (Kamarás 2005/a). Ebben az együttesben mint legkedveltebb a Micimackó került az élre 65 százalékkal, megelőzve József Attila költeményeit (56 %), Örkény egyperces novelláit (55 %), Ady költeményeit (52 %), Móricz Légy jó mindhalálig-ját (50 %), Wallace Ben Hur (47 %), Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés (41 %), Leone Volt egyszer egy vadnyugat- (41 %), Koltai Sose halunk meg (41 %), Golding A legyek ura (39 %) és Dumas Gróf Monte Christo (37 %) cimű művét (2005/a:170). Nem könnyű megtalálni ennek a listának közös magját, hiszen eléggé eltérő lehet, mondjuk, a Micimackó és A legyek ura kedvelőinek köre. Kétféle módon kerestem a választ. A vizsgáltak legnagyobb irodalmi olvasmányélményeinek összetételét vizsgálva megállapítható volt, hogy A legyek urá-t említők nagy százaléka a Micimackó-t is említette. Ezzel szemben nem szerepelt a Micimackó például sem a Tüskevár, sem A kis herceg élménykörében (2005/b:164). Még jobban árnyalódik a kép, ha a vizsgált 53 műalkotás élmény-kapcsolatait vizsgáljuk meg. Olykor kétségkívül meglepődve azt tapasztalhattuk, hogy akiknek tetszett a Bűn és bűnhődés, A Mester és Margarita, A legyek ura, az Üveggyöngyjáték, az Aranysárkány, a Légy hű önmagadhoz, az Iskola a határon és a Sörgyári capriccio, azoknak a Micimackó is tetszett. A kézenfekvő magyarázat az lehetne, hogy a Micimackó a sokak által olvasott és kedvelt alapművek közé tartozik. Mégsem teljesen erről van szó, hiszen a Micimackó nem szerepel sem a Törless iskolaévei, sem az Emlékiratok könyve (Nádas), sem a Hrabal könyve (Esterházy), sem a Máté evangéliuma (Pasolini), sem Az én huszadik századom (Egyedi), sem a Szárnyas fejvadász élménykörében, és nagyon távol áll a Terminator, a Superman, a King Kong, a Drakula, a Jurassic park, a Cápa és az Angol beteg élménykörétől. Egyaránt távol van néhány posztmodern műalkotás és jó néhány szórakoztató és/vagy borzongtató „szuperfilm” élménykörétől (2005/b167-168).

Kérdések
— Tandori Dezső azt írja a Hard Bop I. című költeményében, hogy „Hanem akkor, ha választhatnék, / én Micimackóékkal akarok / egy osztályba járni”. Lehetséges ez? Ha igen, milyen értelemben? És Te, kedves olvasó, akarnál-e? Ha igen, miért? Ha nem, miért?
— Különböző olvasók így nyilatkoztak erről a regényről: A) szórakoztató hülyéskedés, B) gyermekmesébe bujtatott filozófia, C) eléggé együgyű történetek, valószínűleg egy 9-12 éves kisgyerek írhatta őket, vagy pedig A.A. Milne ilyen korában, D) állatmese, E) roppant humoros írás, F) tele versekkel, meg érzésekkel, vagyis inkább lányoknak való. És Te, kedves olvasó?
— Ha a két Micimackó könyv akciói  legalább is a köznapi logika alapján  értelmetlenek és eredménytelenek, mégis mi lehet az értelmük?
— A tündérmesét a csoda, az emberfeletti világ és a varázseszköz jellemzi. Mi található meg ebből a Micimackó-könyvekben?
— Mivel magyarázhatjuk Malacka viselkedését, amikor az „Ellenséges fenevadak” említése ellenére csatlakozik Micimackóhoz, ám amikor a lábnyomok szaporodnak, mindent elkövet, hogy hazamehessen?
— „Füles néha szomorúan azt gondolta: ’Miért?’. És néha azt gondolta: ’Amennyiben’. Vagy: ’Minekutána tehát’. És néha nem tudta, mire gondol. Valóban gondolkodik Füles? Ha nem akkor mi történik vele, benne?
— Hogyan értelmezzük Kanga viselkedését a hetedik fejezetben? a) sem a kötészethez, sem a vicchez nincs érzéke, b) kijön belőle a szadizmus, amikor alaposan megcsutakolja szegény Malackát, c) Malackán bosszulja meg, amit ellene elkövettek, d) anyai ösztönét Malackén éli ki, e) saját magát parodizálja, f) vagy pedig másképpen?
— Miben különbözik Nyuszi és Róbert Gida nemtudása az Északi-sarkról?
— „Hinnem kell benne, hogy hamarosan történni fog valami, mert különben úszni volnék kénytelen, márpedig úszni nem tudok, tehát történni kell valaminek”, okoskodik Malacka a Rettenetes veszélyben. Mennyiben meggyőző ez az érvelés?
— „Volna még a Déli-sarok  mondta Róbert Gida , aztán az izé… még a keleti sarok, meg a nyugati sarok, bár az utóbbi kettőről az emberek, megfigyelésem szerint, nem szívesen beszélnek.” Mi jellemzi Róbert Gida gondolkodását? Van-e hasonlóság Róbert Gida idézett érvelése és Micimackóé között, aki így okoskodik ugyanebben a ( 9.) fejezetben: „Ha a palack tud úszni, akkor a csupor is tud úszni, és ha a csupor is tud úszni, és ráülhetnék az egyik csuporra, és én is tudok úszni.”
— Mire emlékeztet A DOLGOK UTÁNI KUTATÁS SZABÁLYOS RENDJE?
— Mi a nagyobb teljesítmény: rámenni a dolgokra (mint Nyuszi), vagy rájönni (mint Micimackó)?
— Mennyiben van igaza Micimackónak abban, hogy „általában senki sem olyan nagyon komisz”?
— Mi lehet az a finom hangocska, amely Malackának azt súgta, hogy ne hallgasson Nyuszira? És miért hallgat mégis Nyuszira?
— Mi lehet az a Semmi, amit Róbert Gida legjobban szeret csinálni?
— Mi az Elvarázsolt Völgy? a) a megállított idő, b) mennyország, c) Az emlékezés helye, d) átmenet a mese és valóság között, e) valami más, éspedig:
— Mennyiben hasonlít Micimackó a) bohóchoz? b) egy átlagos kisgyerekhez? c) költőhöz? d) bolondhoz? e) elmefogyatékoshoz? f) filozófushoz?
— Kit testesít meg Füles? a) a borúlátót? b) a mindent megkérdőjelező szkeptikust, c) a mindent tagadó cinikust? d) a keserű felnőttet? e) a magányos gyereket? f) a melankolikust? g) a bölcselőt? h) a szeretetre vágyót? i) más egyebet, éspedig:
— „Hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen föl a padlásra”, olvashatjuk József Attila Mama című költeményébe. A Micimackó szereplői közül ki mondhatná?

Felhasznált szakirodalom
Bognár Tas (1980) Micimackó, Micimackó kunyhója. Műelemzés. In: A Budapesti Tanítóképző Főiskola tudományos közleményei 2. Bp. 46-54.
Crews, F.C. (1964): The Pooh Perplex: A Student Casebook. New York, Dutton 1964.
Cs. Nagy István (1977) Négy nagy meseregény. In: Könyv és nevelés, 6.sz. 246-251.
Éhmann Gáborné Havas Mária (2010) Olvasmányok felső tagozatos fiúknak és lányoknak. In: Könyv és nevelés. 4. sz.
Halász László (1981) Három rendhagyó könyv örökös sikere. (Egy pszichológus olvasó reflexiói) In: Kultúra és Közösség, 3.sz. 3-16.
Halász László (1980) Micimackó és társai. Kézirat
Hoff, Benjamin (1988) Micimackó és a tao. Bp. Terricum Kiadó.
Horpácsi Sándor (1980) Micimackó. Kézirat.
Kabdebó Tamás (1992) Még egyszer Micimackó. In: Kortárs, 10.sz. 76-79..
Kamarás István (1998) A.A. Milne Micimackó / Micimackó kuckója. Munkafüzet. Bp. Raabe Klett
Kamarás István (2005/a) Értékes-e a deviáns? In: U.ő. Olvasásügy. Bp. Iskolakultúra. 8-17.
Kamarás István (2005/b) Regényolvasatok az 1960-70-es évek és az ezredforduló élményvilágában. In: U.ő. Olvasásügy. Bp. Iskolakultúra. 151-180.
Kardos András (1982) A misztikus erdő. A Micimackó egy lehetséges olvasatának vázlata. In: Mozgó Világ 12. sz. 54-63.
Kiss Endre (1981) A kibelezett Micimackó, avagy egy világhírű könyv hatásának titka. In: Világosság.4.sz. 242-247.
Mikes Katalin (1980) A rendszerezett puhológiai kutatás alapvonalai. Kézirat
Molnár Miklós (1992) Miért nem "Micimackó"? Egy irodalmi bűntény jegyzőkönyve. In: Kortárs, 5.sz.
1-12.
Nagy Attila (2006) Váltás vagy folytonosság? In: Új Pedagógiai Szemle, 2006. 1. sz. 24-47.
Nagy Boldizsár (2007) A társadalmi nem és a szexuális identitás ábrázolásának változása a gyerekirodalomban. Előadás a kecskeméti „Gyermekirodalom, gyermekirodalom-kutatás és - oktatás Európában” c. konferencián,
Orbán Ottó (1992) Micimackó tézisei irodalmunk egyes kérdéseiről. In: Kortárs, 5.sz. 13-15.
Radnóti Sándor (1980) Christopher Robin (Róbert Gida) hatvan éves = Nagyvilág, 9.sz. 1382-1387.
Swann, Thomas Burnett (1971) A.A.Milne. New York, Twayne Publ. Inc.
Szente Péter (1980) Gondolatok a gyermekirodalomról  a Micimackó ürügyén. Kézirat
Whitehead, F. et al (1977) Children and Their Books. Macmillan

 


Érdekelne tisztelt olvasóim véleménye! 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.