Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kamarás István OJD: A Szilas-misétől a Jenő-dalokig és tovább

2008.12.25

Kamarás István OJD:

A Szilas-misétől a Jenő-dalokig

(Nyelvújítás a katolikus újraevagelizációs mozgalomban)

           

            Esterházy Péter számomra legjobbHrabal könyveH Hrabal könyve című regényében az Úristen az ember kedvéért újra megtestesül, és önmagát ajándékozó áldozatot hoz: ráveszi magát, hogy Charlie Parkertől (amúgy egy valláserkölcsileg meglehetősen szalonképtelen fazontól) megtanuljon szaxofonozni, ugyanis „az Úristen minden ható volt, egyet nem tudott, nem tudott szaxofonozni”, ebben is tekintetben  is emberré válni, osztozni sorsunkban, kultúránkban, ami ez esetben keservesen nehezen ment, sok-sok melléfogással, még, bizony, az Úristennek is.[1] Ez a nagylelkű és áldozatos  - „kedvetekért bármit megtanulok” - gesztus kínálkozik mintául az evangéliumot (vagyis az örömhírt) már kultúrákban hirdető kereszténynek, aki mindig is hajlamos volt arra, hogy hitbéli igazságát -  merő jó szándékkal vagy éppen ésszerű és önérdekű megfontolásból vagy kultúrája igazságával kapcsolja össze. Még a jezsuiták 17-18. századi paraguayi teokratikus-kommunisztikus államában egy valóban keresztény európai kultúrát sajátították el az európai kultúra romlott és hiteltelen változatából kimenekített indiánok, akik európai egyházi énekkel-zenével dicsérték az Urat, ha „szívvel-lélekkel” is, de nem saját nyelvükön.[2] Még ennél is ígéretesebbe volt a Matteo Ricci kínai kísérlete. Az ugyancsak jezsuita misszionárius ugyanis nem csak egyszerűen kínaiul akarta az örömhírt hirdetni, hanem „a zsidók közt zsidóvá lettem” szellemében - európai paptársait mégis meghökkentve -  kínai nyelven is, vagyis a kínai kultúrát, szokásokat, hagyományokat, szimbólumokat tette igehirdetése kiindulópontjává, a másik fél (pogány) nyelvének elsajátításával és megkeresztelésével.[3] 1952-ben Uudo Haazen a baluba törzs zenei nyelvén szólaltatja meg - még a II. Vatikáni zsinat előtt érthetően - latin nyelven a Kamina Central School diák-kórusa által a Missa Lubá-t[4], melynek máig élő világméretű kultusza van.  Felhangzik Pasolini Máté evangéliumá-ban, műsoron van a legkülönbözőbb zenei rendezvényeken, megfesti Illés Árpád, képe megihleti Weöres Sándort[5], viharos tetszést arat még napjaink  hazai keresztény ifjúsági találkozóin is.[6]

            Az emblematikussá vált Missa Luba árnyékában maradt méltatlanul az 1969-ben - immár a zsinat szellemében - bemutatott  Missa Bantu, melynek zenéjét Den Boom atya állította össze bantu népzenéből, mely bantu nyelven szólal meg. Ezt azonban két évvel megelőzi egy hazai vonatkozású nem kisebb világszenzáció, Szilas Imre rock-miséje után történik.  A hatvanas-hetvenes évek katolikus evangelizációs mozgalmának[7], a magyar katolikus egyház újraevagelizációs nyelvújításának fontos tényezői voltak a beat-misék: okozói és okozatai is egyben. A „vagyunk”, a „mi nyelvünkön szólnak hozzánk”, és a„saját nyelvünkön szólhatunk” élménye tömegeket mozgósított: erősítette a mag-tagság katolikus identitását és rokonszenvessé, sőt „áramvonalassá” tette a bizonytalanok,  a peremhelyzetűek és a kívülállók számára a katolikus egyházat. „Szeretettel jönnek hozzád atyánk hívő gyermekig. / meghálálni kegyelmednek nagy jótéteményeit. / Az oltár szent zsámolyához / buzgó szívünk imádást hoz. / Áldozatul hozza néked legtisztább érzelmeit.”[8] Így valahogy - valljuk be számunkra, akkori tizenévesek számára eléggé nyögvenyelősen - kezdődtek még az ifjúsági misék is még a hatvanas években, és ehelyett egyszer csak valamikor a hatvanas évek legvégén a kórusról (mintegy az égből)  egy beat-zenekar fergeteges kyriéje dübörgött fel, és az ott lévő tizen- és huszonévesek nem hittek, vagyis éppen hogy hittek a fülüknek, mégis csak itthon vagyunk, és ezt a hasonló nyelven megszólaló fiatal vagy fiatalos papok rendre meg is erősítették. Az1965-ös Ki mit tud-on nyertes spirituálé-trió tagjai (Petrovics Péter és Tamás) baráti körébe tartozott a konzervatórium[9] mellett kántorképzőbe is járó Szilas Imre, valamint Széll Vince, aki máris a megvalósításon gondolkodik, amikor felbukkan körükben a rock-zene nyelvén megszólaló egyházi zene, és konkréten a beat-mise ötlete. Elsősorban neki és az idők jeleit bátran felismerő Zöldi Sándor plébánosnak[10] is köszönhető, hogy 1967 húsvétján Abonyban bemutatják a világon az első rock-misét, Szilas Húsvéti misé-jét, vagy ahogyan akkor nevezték, a Mass teenager-t, és miután megnyeri ügyüknek a plébános (Tóth János) és a karnagy (Tardy László) támogatását, 1968-tól a Mátyás templomban is. A hatás elementáris, és ez nem csak a  templomba járó és az oda ez alkalmakkor a beat-mise hírére érkező fiatalokra vonatkozik. Az eseményekre nagy létszámmal fölvonuló titkosrendőrség és tucatnyi lap és magazin tudósítója sem maradt tétlen és/vagy semleges: a Ludas Matyi, a Magyar Rendőr és a Világosság egyaránt - persze nem egyformán - foglalkozott az eseménnyel.[11] Ebben a műben összefutottak a szálak, és eredeti, hiteles és hatásos szövedéket (kompozíciót) alkottak: a hagyományos liturgia, a magyar népének, az akkori up to date rock-zene, a basszusgitár és az orgona, a Mátyás-templom kórusa és a Gemini együttes. A tizenhét éves Szilas, akinek életeleme a kaland és a játék, aki a vasárnapi misén való részvételt elemi szükségletének érzi, valami póztalanabb zenét kívánna a templomba, mely egyaránt emlékeztet Bachra és Oscar Petersonra, mely a „hitörömöt” sugározza. Kommunikációs módját tekintve telitalálat, szociológiailag releváns, mert belesímul a gettóba szorított intézményeshez képest közösségi alternatívát képező mozgalmi egyház folyamataiba, kérdés, hogyan ítélhető meg esztétikailag, ha nem a klasszikus és magasságos hagyományos egyházzene fitymáló megjegyzéseire hagyakozunk, jöjjenek azok akár Dobszay Lászlótól is.[12] Számomra e tekintetben első számú szakértő az a Körmendy Ferenc, aki a Mátyás-templom klasszikus zenearában és a Rock-színház zenekarában is játszott, aki később a Bartók-rádió igazgatója volt, aki egyébként sajnálkozva állapította meg, hogy a magyar katolikus evangelizációs mozgalom zenéjének 95 százaléka a beat- és rockzenének csak harmadvonalbeli változatát képviselik. Ez alól szerinte is kivételnek tartja a Szilas-misét, mely „tükrözi a kor beat-zenéjét. Rock and roll-os alapállása, könnyed rock, és ez jól érezhető az Allelujá-ban.  Nagy érdeme, hogy hagyja improvizálni a zenészt. Érdekes, hogy mennyire sok a lassú és a lírai rész, fergeteges nincsen. Érdekes volt szinte szóról szóra meghallani benne az Animals Felkelő nap háza című művét és valami népi hatást, virágénekes attitűdöt.”[13] Szilas ír még két beat-misét, majd - bár nem akar disszidálni - mégis hamarosan Kaliforniába kerül[14], ahol zeneszerzői, karnagyi, orgonaművészi és zenetudósi[15] diplomát szerez.  Bár Üvözlégy-ét népénekként éneklik, elfeledvén szerzőjét, beat-miséi - a rendszerváltás után egyszer-kétszer  előadják főművét - Csipkerózsika-álmot alszanak. Jellemző, hogy sokan azt hitték Illésék játszottak a Mátyás templomban. „Mi is gondolkodtunk a beat-mise témakörben”, emlékezik Szörényi Levente. (Sokan Illésének tulajdonítják a beat-misét, amiből nekik még kellemetlenségük is származott.[16]  Balás Béla is kapacitálja őket, de ők nem akarnak kockáztatni.[17] Érhetően, hiszen ők csak szimpatizánsai, de nem tagjai annak mozgalomnak, mint az a néhány száz zenész, akik a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején - Körmendy Ferenc terminusát használva - a religiozus beat nyelvén képezik az újraevangelizációs mozgalom zenei szólamát. Tardy László, a katolikus egyházzene egyik vezető egyénisége, a Szilas-mise - zenei elvein és ízlésítéletein felülkerekedő egyik patrónusa szerint „ez a stílus elsősorban nem mint zene hódított és ragadott magával, hanem mint egy új emberi és keresztény magatartás hangzó megtestesítője, mely a pünkösdkor születő egyház mámoros lelkesültségével, az evangéliumi örömhír egész valónkat átható eksztázisával érez rokonságot. Innen magyarázható sodró lendülete, lelket-testet mozgató dinamizmusa, hitet, meggyőződést bátran kiáltó harsánysága”.[18]

            A Szilas-mise felhangzása után rohamosan terjed el az új evangelizációs nyelv, sok esetben éppen a zene szárnyán: felhangzik a nagyobb városokon kívül Siófokon, Szobon, Hercegszántón, Cegléden részben „tájoló”, pontosabban misszionáló „központi”, részben helyi együttesek jóvoltából. Ez még ugyanaz a zene, mely egyben a fiatalok szórakoztató zenéje is. A nyelvújítás egyik vezető műhelyében, a felsőkrisztinavárosi plébánián házi táncdalfesztivált is rendeznek, de Kierkegaard-, Claudel, Weöres-, Jelenits- és szövegekre épülő oratórium is születik ebben a műhelyben Pattantyúsék. A közlekedésmérnöki diploma megszerzése után zeneakadémiát végző Pattantyús Károly diagnózisa nagyon pontos: „A hívők nem énekeltek velünk. De nem is hagyták volna az egyházi felettesek, hogy mozgalommá váljunk. Az alsókrisztinavárosi együttes vezetője, Becker Gábor egyben ministráns-vezető is, aki közösségszervező munkájában ministráns-pedagógiával és kiscsoport-lélektannak foglalkozó jegyzeteire támaszkodik. Együttese átcsempészi a Godspellt, Bob Dyal, Joan Baez, Simon és Garfunkel műveit, a Jézus Krisztus szupersztár-t és egy másik Webber-művet a József és a csodakabát-ot, megzenésítettek Bornemissza, Ady- és József Attila-verseket.[19] Körmendy a Dolgaim elől rejtegetlek-et ítéli legjobb saját művüknek, „mely balladás, munkadalszerű, misztikus, szép kvint-párhuzamokkal. A nagy szólók pedig az Omega és az LGT stílusára emlékeztetnek. Produkciók ezek, nem énekelhető tömegzene”. Beckerék „kamazeneibb beat-irányzatnak” nevezik zenéjüket, és sajnálkozva ismeri el, hogy nem sikerült bevonniuk a híveket, pedig míg ők fenn játszottak a kóruson, egyik tagjuk - horribile dictu ministránsruhában - lement megénekeltetni a híveket. Sikertelenül, ami nem is csoda, mert csak a "szagosmisén"  játszhattak, szigorú plébánosi ellenőrzés alatt, aki egészen másfajta nyelvet szólt a hívekhez. [20] „Eleinte fenn, aztán lenn játszottuk”, rendre visszatérő mozzanata ez a templomi beat-zenének, mely végül is nem sikeredett mozgalmi zenévé.

            A mozgalmivá vált újraevangelizációs pop-zene egyik nagy figurájának, Ferenczi Rudolfnak édesanyja az üzemi dalárdában Rákosi-dalokat, a templomi kórusban Mária-énekeket énekelt. Fia, 1963-ban vesz egy gitár, s hegesztő szakmunkásként - egyébként az akkor ifjúság viharos és szabados életét élve - a Doomsday együttesben Dax néven Tokodon, Dorogon, Esztergomban játszanak. Egy halálosan komoly személyes válságból egy Regnum Marianum mozgalomhoz tartozó lány halássza ki, s továbbra is Dax névem, ám immár a mozgalom megtérő tagjaiként zenésíti meg az újraevangelizációs mozgalom karizmatikus figurájának, Diószegi Lászlónak igényes szövegeit. A „piszkosul együtt pendültünk” légkörében olyan - rusztikus és plebejus zamatú - mozgalmai dalok születnek, melyeket hónapok elteltével már országszerte ismertek és énekeltek lesznek.[21] A kismarosi, majd a nagymarosi találkozókkal fémjelzett előbb féllegális, majd legitim ifjúsági találkozók emblematikus figurája, főszereplője, állandó főszereplője az a Sillye Jenő lesz, aki a ministránsok és templomi kórusok világában, majd az újraevangelizációs mozgalomban szocializálódik, mindvégig megmaradva zenészként amatőrnek, ám apostolként egyre hivatásosabbnak. A kismarosi-nagymarosi találkozó idején, vagyis a hetvenes-nyolcvanas években már a Jenő-dalokat sajátjukként éneklők, másféle zenére táncolnak, másféle zenét hallgatnak szórakozásból, más zenészek "civil"  kedvenceik. A rock-misék egykori (sok esetben profi zenésszé, zenetudóssá váló) zenészei (mint például Tihanyi Gellért vagy Petrovics Tamás), és a mainstream világi rockzene szakértői (mint Kőbányai János vagy Hadas Miklós) szerint az a zene „popzenei közhelygyűjtemény”, „önmagába záruló kör, nem javítható”, „szentimentális limonádé”, „leginkább a gyökértelen és megbukott polbeathez hasonlít”, „gyors hatásra törekvő evilági mozgalmi dalok, dallamvilága  a hatvanas évek beatzenéjének morzsáiból csipeget, nélkülözvén a korszak nagyjainak professzionalizmusát”, Közvetlen érzéki hatására törekednek, s ezért lemondanak  a differenciáltabb gondolati-intellektuális jelentéstartalmak közvetítéséről.” Körmendy árnyaltabban, igazságosabban és pontosabban fogalmaz: „Sillye Jenő egyházzenei rock-sámán zenéje városi népzene, slágerszerű, gyerek-zen, mesekönyv-zene, kicsit népzene, kicsit beat, nem szintézis, hanem konglomerátum, olyan song-rockzene, melyre jellemző az önmutogatás nélküli erőteljes érzelmesség, mindemellett van valami titka, amit öt-hat kazettájának meghallgatása után sem tudtam megfejteni.” Körmendy kétségkívül valamit megérzett, amire inkább kínálkozik - a transzcendesen kívül - a szociológiai-szociálpszichológiai magyarázat, mint esztétikai. Egy hollandiai keresztény fesztiválon, melyen híres popzenészek is felléptek, s volt kemény rock is szent szöveggel, Sillye Jenőnek óriási sikere volt. Talán azért, mert magával vitte oda is mozgalmi auráját.  Ez a zene ugyanis immár nem fentről, a karzatról, hanem lentről, az oltár közeléből hangzanak fel, szerves részeként a happeningnek, a találkozásnak, a liturgiának. A zenészek, akik szembenéznek a velük együtt éneklő hívekkel  - élükön a karizmatikus aurájú Sillye Jenővel - egyben evangelizátorok, tanúságtevők, apostolok, küldetésben lévők, az újraevangelizáló papok egyenrangú, belső munkatársai.[22]  Sillye Jenő és társai szerepének és teljesítményének megítéléséhez feltétlenül figyelembe kell venni nem csak a világi hatóságok általi árgus szemekkel való figyeltetésüket, hanem - ami sokkal inkább bántotta őket - a hivatásos és hivatalos egyházzenei potentátok (élükön Dobszay Lászlóval), valamint a katolikus kulturális élet néhány prominens személyisége mint például (Vasady Péter és Makovecz Imre) ellenük intézett kirohanásait.[23]  1985-ben az Új Ember vitát nyitott erről a zenéről, és 90 olvasói levél közül csupán három volt elítélő, és a 28 mérlegelő mellett a nagy többség Jenő-párti volt.[24] Akárhogy is, e nyelvújítás nélkül - melynek nem csak kísérőzenéje, hanem alaphangja volt ez az örömhír-zene - jó, ha feleennyien lennének a mai negyven-hatvan évesek, legalább is a városi te templomokban. A mai náluk fiatalabbak számára azonban ez a zene már többé-kevésbé olyan, úgy hangzik, mint az „oltár szent zsámolya” és „buzgó szívünk imádása”. Mozgató és mozgalom nélkül, mozgalmon kívül, másfelől újabb nyelvújítás híján jobbára csak hallgatják ezeket az énekeket, és már a fiatalok közül is keveseket vonz, a havonként egy alkalommal hirdetett „gitáros mise”, ahol Jenő-dalokat hallhatnak, énekelhetnek, ha kedvük támad, de mitől is támadna, hiszen ez a nyelv közelebb van az oltár szent zsámolyához, mint a heavy metall és a techno-house nyelvéhez.           

            Egykori zenésztársai és rajongói immár mint a Los Angeles melletti Pasadena presbiteriánus gyülekezetének orgonistáját és zeneszerzőjét kérik meg, hogy az abonyi beat-mise 30 éves évfordulójára újra írjon misét[25]. Kitartó unszolásukra meg is születik a Missa Aboniensis, s 1997 tavaszán az egykori zenésztársak és az egykori beat-misén éneklő kórus segítségével több alkalommal fel is hangzik mindkét mű, hol miséken, hol koncerteken.[26] Körmendy szerint „Szilas professzionális igénnyel (és ezt most nem csak dícséretképpen mondom) műzenét, egyházi zenét alkotott, míg a régebbi a spontán örömből született.  Ez a mű nagyon hosszú, népénekként, népszerű zeneként nem funkcionál. Ezt egyébként a felvételen hallható taps is igazolja. A nagy összegezés igényével készült.  Ahogyan előre halad a mű egyre inkább oldódik a műzene alkotási igény.”[27] „Mindenféle keresztény templomban működtem. Szent Pál azt mondja, ugye, hogy vizsgáljátok meg jól, ezt szeme lelőtt tartottam. Jézus volt számomra a mérce.  Megismerkedtem különböző zenei stílusokkal, ideológiákkal, teológiákkal, teológiai tanulmányokat is folytattam. Ma egy presbiteriánus templomban vagyok orgonista és karvezető, de más templomokban is játszom, Ami a hitemet illeti, ez egy spirális dolog, egyre jobban, egyre mélyebben tanulmányozom, élem az életet, egyre mélyebben gyakorlom hitemet.  A keresztény vallás intellektuális, meg kell értenünk, s erre egy egész élet kevés. A katolikuson kívül sok más fajta keresztény hatás is ért, hol az egyik, hol a másik vált életemben hangsúlyossá. A lényeghez szeretnék eljutni. Ezt kutatom a zenében is.  A legfontosabb megtudni, mit kíván az Úr. Azt, hogy igazságot cselekedjünk, s szeressük az irgalmasságot, s teljesítsük akaratát. Ebben a mentalitásban élek, gondolkodom, és zenéllek. Nehezen tudom elképzelni, hogy más is meghallja zenémben azt, amit én meghallottam benne. Ez az egész zenélés egy nagy rejtély számomra”, nyilatkozza Szilas Imre.[28]

Az Abonyi mise mint esemény óhatatlanul a legendás beat-mise árnyékába került. A tűrt kategóriából az egyházon belül is átkerült az óvatosan támogatott művek kategóriájába, de a félig-meddig kanonizált művek nem lehetett akkora varázsa, mint a félig-meddig tiltott gyümölcsnek annak idején. Így csak csendes, meghitt sikere lett. Ahhoz képest, persze, hogy milyen kevés volt az idő (a betanulásra) és hogy mennyire széttartó indítékokból (melyek között komoly szerepet játszott egyfelől a nosztalgia, másfelől a csodavárás) szövődött össze és szólalt meg elfogadható színvonalon a produkció, kisebb fajta csoda történt.

            Varga Péter, az újraevangelizáló mozgalom nyelvújításban fontos szerepet játszó Regnum Marianum kamasz-nevelésben eredeti és felettébb hatásos módon művelő[29] nyújtó tagja szerint „a  Jenő-zene happening-zene. Nekem túlontúl is lelki. Vannak azért jó számok, mint a - mi így nevezzük, Konyhasó-dal -  Oldani, Uram. Mire jó? Behozza az embereket a templomba. A Szilas valóban jó volt, csakhogy ők a kórusról szerepeltek. Jenő csodálatos karizmatikus alkatával Nagymaros centrumába került, de túlontúl is elfoglalta a helyet, pedig ott még a liturgikus tánc is elférne”.[30] Márpedig Sillye Jenő bevallotta: nem tud táncolni. A játékosság, a ritmus (nem csak metaforikusan és szó szerint is, hiszen hiány hiányzott az ütőhangszer ezekből a Jenő-dalokat előadó együttesekből[31]) a humor deficitje jellemezte ezt az kétségkívül öröm-zenét. Pedig ebben a sokféle zenei nyelvvel megpróbálkozó nyelvújításban ennek a lehetősége is adva volt. A Jézus Szíve templom Mercédesz együttesének egyik tagja Domján Gábor valami mást akart már a beat-mise korszakban is: „Én ellenezetem azt, amit fenn a kórusban műveltünk. Én mindig elölről játszottam, hogy lássák a pofámat. Aztán Jött a József és a csodakabát, majd a Godspell. Erőltetni kellett magunkat, hogy merjünk kabarézni, végül is felvállaltuk a humort.” Felvállalta - szinte egyedül - Bíró Miklós, akit több társával együtt gitározás miatt rúgtak (vagyis az éber „szervek” rúgattak) ki az esztergomi szemináriumból. Éles szemmell látták meg a hatóságok a legnagyobb veszedelmet, a fiatalok nyelvén szóló evangelizációt. Bíró Miklós a relgiozus-beat mozgalom oldalvizén egy kamara-műfajban jeleskedett, pontosabban jeleskedett volna, ha a féllegális mozgalomba belefért volna egy katolikus Cseh Tamás. Körmendy őt tartotta a religiozus beat legtehetségesebb figurájának: „Általában az árulkodik leginkább a giccsről ezekben a dalokban, hogy hiányzik belőlük a hitelvi kétely, hogy tele vannak hozsannával és allelujával, idillel. A legárulkodóbb számomra a kétely, a humor és az irónia hiánya. Az egyetlen üdítő kivétel az általam meghallgatott félszáz dalnok közül Bíró Miklós. Amit ő művel: kitűnő intellektuális sanzon. Cseh Tamásnál sokkal jobb, főleg gitártudásban. A legképzettebb zenész. Bonyolult gitármeneteket játszik. Van humorérzéke, szürreális, ugyanakkor érzelmekkel teli. Igényes, parabolisztikus szöveg. Európai gondoskodás, zeneileg mai pesti nyelven megfogalmazva.”[32] Hozzáteszem, Bíró szövegei Bereményiével mérhetők, s mindez évekkel fél évtizeddel Cseh Tamásék fellépése előtt. Bár ez a műfaj is a mozgalomból nőtt ki, nem gyökerezhetett meg a féllegalitásban működő mozgalomba, amelyben - bármennyire is jellemzője volt a jókedv - sem a kétkedés, sem az irónia, sem a szürrealitás, sem a parabola nem igen funkcionálhatott mint identitás-erősítő elem. Pedig Ciki Miki, ahogyan már a szemináriumban nevezték, ahol sokakat megbotránkoztatott (nem csak a gitározással) kétkedése és iróniája ugyanolyan mély hittel párosult, mint a mozgalom nálánál, sokkal szalonképesebb figuráié, amiről Mórus Tamásról szóló énekelt verse is tanúskodik: „Hogy ha hitednek lángja ég / És még akad egy gyertyavég, / Ne fújd el a szívedért, / Keresd, ami az Istené. / Dicsőség Atya fönségnek, / egyszülött Fiú Istennek, /Háromságos egységnek, / A szűkszavú Istennek, / örökkön át”.

            Mára a helyzet jócskán változott, hiszen a rendszerváltás után rengeteg féle alkalom nyílott különféle vallásos, felekezete, hagyományos egyházak és új vallási mozgalmak pop-zenéi megszólalására, elég csak az Ez az a nap-típusú pünkösdi karizmatikus rendezvényekre gondolni, melyen olyan, új hangon megszólaló, „versenyképes” katolikus együttesek is megjelentek, mint a Gável testvérek[33] vagy Csiszér László együttese. A verseny erős, a színvonal olykor eléggé magas, elég csak Neurotic és az Európa Kiadó együttesek Hit Gyülekezetbe megtért tagjaira gondolni. A katolikus fiatalok - miközben egyre szívesebben hallgatják mások dalait az ökumené jegyében - legalább ilyen színvonalú saját zenére számítanak. Habár a több tucatnyi katolikus lelkiségi mozgalom közül egynek sincs olyan karizmatikus figurája, mint a mai napig sugárzó Sillye Jenő, a leginkább figyelemre méltó teljesítmények most is a mozgalmakban vagy azok holdudvarában születnek elég csak az Új Jeruzsálem zenészeire, vagy a kaposvári Varga László köréhez tartozó gárda Pitchville, a furcsa város című musicaljére[34] gondolni. Ezek a mai helyzetre utaló mondatok azonban csak benyomások, nem támaszthatók alá sem megfelelő mennyiségű élménnyel, sem kellő terepismerettel, sem szakszerű elemzéssel. Ez a legújabb nyelveket jól ismerő új művészet- és vallásszociológusok feladata lehetne.

 



[1] Kamarás István: Esterházy Péter: Hrabál könyve. = Mérleg,

[2] Reductions of Paraguay. In.: The Catholic Encyclopedia. Volume XII. Online Edition

[3] The History of Christianity Szerk.: Tim Dowley. Herts. 1977. Lion Publishing 465. old.

[4] Terkel, Studs: On hearing the Missa Luba. In: http://people.virginia.edu/~pk9k/ZoForth/missaluba.html

[5] Versek Illés Sándor festményeiről ’Missa Luba’ In: Weöres Sándor: Harmincöt vers. Bp. 1978. Magvető

[6] Kovács Ágnes: A remény emberei. In: Új Ember 2004. 04.04.

[7] Bővebben: Kamarás István: Lelkierőmű Nagymaroson. Bp., VITA, 1989.

[8] Szövege és dallama Tárkányi és Zsasskovszky szerzeménye.

[9] Még a zenei általános iskolában Kodály felfigyel rá, improvizálását megdicséri.

[10] Egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy Száll apja kazánfűtő, Zöldié villanyszerelő, a „plebejus-vonal” végighúzódik a mozgalmi egyház zenei nyelvújításában.

[11] Bővebben: Kamarás István – Körmendy Ferenc: Religiozus beat? = Új Forrás, 1990. 2. sz. 11-25. old., 3.sz.

                56-67. old.

[12] A Szilas-mise abonyi producere, Zöldi Sándor (aki Werneren és Bárdoison nevelkedett, és maga is énekelt, zenélt, komponált) megmutatja a készülő rock-mise magnófelvételeit  Werner Alajosnak és Bárdos Lajosnak, akik rábólintanak, csak arra figyelmeztetik, hogy  „legyen megfelelő a szent követelményeknek”, és „vigyázzanak a magyarságra”. A váci püspököt cenzorként képviselő székesegyházi plébános egyenesen szentségtörésnek minősítette a bemutatás előtti művet, amelyet a püspöki sofőr mentett meg, aki amúgy az Állami Egyházügyi Hivatal besúgója volt, de ez esetben szolgálati fegyelmét felpúhította a rock-zene iránti rajongása. Így a megyei AEH csak annyit kért, vegyék le a „Szilas: Mass teenager” szövegű plakátot. Igaz, akkor már napok óta fekete autókat lehetett látni a templom környékén.

[13] Kamarás - Körmendy: i.m. 57. old.

[14] Szilasék a Zenith együttessel a margitszigeti Nagyszállóban is játszottak, ott ismerkedtek meg egy magyar származású nyugatnémet szállodatulajdonossal, akitől féléves szerződést kapnak. Az együttes hosszabb ideig Szudánban, az ottani legelőkelőbb szállodában zenél, majd szerződésük lejártával hazafelé jövet megállnak az NSZK-ban. Miközben ő ott élő barátját látogatja meg, az együttes többi tagja összes holmijával, hangszerével együtt eltűnik. Szilas Svédországban élő rokonaitól kér tanácsot, akik érte mennek, hogy átcsempésszék, de őt a svéd határon lekapcsolják, majd visszatoloncolják az NSZK-ba, ahonnan már haza nem mer menni, mert közben lejárt a kint tartózkodási engedélye, így aztán Egyesült Államokban élő nővére segít rajta.

[15] Doctor of Phylosophy in Sacred Music (egyházzenei doktor)

[16] Az 1968. június 1-én megjelent „Tájékoztató a beat-hippie jeléenség május havi megnyilvánulásairól” című szigorúan bizalmas  budapesti rendőrfőkapitánysági tájékoztató  részletesen tájékoztat a Mátyás-templomban két alkalommal bemutatott Szilas-miséről, amelyen a Szentháromság téri kollégiumban ugyanakkor tartott Illés-koncentre be nem férő fiatalok is részt vettek. Ebben a jelentésben olvashatjuk, hogy Fővárosi Tanács egyházügyi előadója azt javasolta, hogy a Máytás-templomi renbdezvényel idejére a Halász-bástyán vagy a Várkert-kioszkban „modern zenei anyagú hangversenyeket” kellene rendezni „akár az Illés-zenekar” részvételével. (http…//www.arhivnet.hu/forraskod=156)

[17] Kamarás - Körmendy: i.m. 57. old.

[18] Tardy László: Istenélmény a mai zenében. In: Vigilia, 2007 1. sz.

[19] Bövebben: Kamarás - Körmendy: i.m. 57-65. old.

[20] U.o.: 60. old.

[21] Bővebben: Kamarás István: Lelkierőmű Nagymaroson. Bp. 1989. Vita. 111-114. old.

[22] Bövebben: u.o. 114-137. old.

[23] Dobszay intoleráns kritikájának kulcsszavai a „dilettantizmus”, „individualista voluntarizmus”, „eszmei més zenei felkészületlenség”, „nyárspolgári ízlés”. Vasady „rímekbe szedett magánfájdalomnak” és a „szentmise szerves egységébe való durva beavatkozásnak” tekinti ezek a műveket, melyek messze elmaradtnak a száűmára mélrvadó Hendrix, Lennon és Bob Dylan művészetétől. Makovecz kitiltja a templomból ezt a „kontár zenét”, és legfeljebb „egyházközségi kultúrdélutánokra” engedné be ezeket a „vérszegény  dalocskákat”. 

[24] Bővebben: Kamarás i.m.: 121-135. old.

[25] Az ötletet  Somodi Gyuláné Sándor Irén abonyi óvónő vetette föl Széll Vincének.

[26] Kamarás István: Missa Aboniensis. In: Studia religiosa.  (Szerk.: Máté-Tóth András és Jahn Mária). Szeged, 1998.  Vallástudományi Kutatócsoport, 50. old.

[27] Majd így folytatja: „Míg a túlzsúfolt Kyrie és a Credo szinte a H-moll misét idézik, a továbbiakban előre nyomul a swing, a jazz és a rock. A nagy összegezés igényével készült, tágas ízlésvilág jellemzi.  Felbukkannak benne gregorián idézetek, a rock-világból is rengeteg idézet, például Webbertől, a (Szupersztár-ból tételes idézet is), Emerson jazz-rock triója, (orgona és szintetizátor improvizatorikus szólók emersoni ihletések), az Agnus Dei-ben egy Tina Turner által énekelt slágert véltem felismerni. A kórus nagyon jó, a orgonista igazi profi. A Kyrie egyébként nagyon szép, méltóságteljes, ünnepi alkalmakra való.”

[28] Kamarás István: i.m. 50. old.  

[29] Ma pedig a maga nemében kiváló Zászlónk-at szerkeszti.

[30] Kamarás: Lelkierőmű Nagymaroson 134. old.

[31] A gitárokat olykor furulya, fuvola és hegedű egészítette ki.

[32] Kamarás: u.o.: 65-66. old.

[33] A Gável testvérek együttese és eredeti zenéje Sillye Jenő köréből, vagyis nőtt ki, Csiszér László pedig a katolikus karizmatikus mozgalomból, vagyis minkét mai nyelven szóló együttes a mozgalmi egyházból.

[34] Szerzői Fábry Péter és Gombos Péter, 2004-ben adták elő a katolikus karizmatikus Emmanuel Közöség családi és ifjúsági találkozóján. (CD: Kaposvár, 2004. Pető Nyomda BT)


Kíváncsian várom és hálásan fogadom olvasóim kommentárjait

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.